Igazából fel sem fogtam, hogy mi történt az este további részében. Nem érdekelt semmi.
Reggel, amikor felkeltem, borzalmasan néztem ki. Karikás szemek a sírástól, a hajam szénakazalként meredt az ég felé a sok forgolódástól. Amikor megláttam magam a tükörben, rendesen megijedtem magamtól. Mint egy zombi... hurrá! Felöltöztem, és lementem a konyhába valami reggelit keresni, mivel tegnap elmaradt a vacsi, elég éhes voltam. Éppen a hűtőben turkáltam, amikor Viki jött le.
-Jó reggelt!-mondtam mosolyogva, de őt nem lehet átverni.
-Mi volt ez tegnap?-kérdezte. Témánál vagyunk.
-Mi?-kérdeztem ártatlanul.
-Rita, ne próbálj meg átverni. Mi történt amíg nem voltunk ott?-kérdezte, én pedig sóhajtottam egyet.
-Jó, talán kicsit... kiakadtam.-mondtam lesütött szemmel.
.Min?-kérdezte.
-Patrick...
-Rita. Nyugodj meg. Neki is meg kell. Ne csináljátok már, ez olyan gyerekes!-mondta idegesen. -Mikor mész el Adammel?-kérdezte.
-Uhh. Jó hogy mondod. Nem sokára itt van értem, hogy reggelizni vigyen! Készülnöm kell.-mondtam már a lépcsőről. Fent gyorsan készülni kezdtem, feltettem egy minimális sminket, és mire Adam megérkezett, kész is lettem. Mielőtt kinyitottam volna az ajtót, még egy pillantást vetettem a tükörre, és elégedetten nyugtáztam, hogy nem is nézek ki olyan rosszul.
-Szia!-nyitottam ajtót egy művigyorral a fejemen. Igazából nem akartam elmenni. Vagyis el akartam, de nem Adammel. Azért ha már igent mondtam, nem akartam lemondani.
-Szia!-mondta, és alaposan végigmért. -Miáú!-mondta nevetve. Igen, cicás smink, haha.
-Indulhatunk?-néztem rá olyan "ez fájt" nevetéssel.
Ha ezt két hónapja csinálta volna, Pat biztos leüti, de minimum fellöki. Most nem volt aki leütné. Nem, be kell ezt fejeznem! Nem hisztizhetek örökké. Ma igen is jól fogom magam érezni.
-Persze.-mondta. Valami nem volt teljesen oké vele... Vagy csak azért gondolom ezt, mert Viki ezt mondta? Biztos. Ő ültette a bogarat a fülembe, ebben biztos voltam, így nyugodtabban fogtam meg Adam felém nyújtott kezét.
Igazából jó volt a program, a végén már sírva nevettem, mert Adam úgy gondolta, hogy azzal fog szórakoztatni, hogy miközben a városban egy padon ülünk, az előttünk elmenő embereket kiparodizálja. Én vihogva borultam a vállára. Nem bírtam. Egyszerűen minden egyes mondatán nevetnem kellett. Nagyon jól elvoltunk, észre sem vettem az idő múlását. Mire észbe kaptunk, délután öt(!) óra volt, ezért hazakísért. Nevetve megálltam az ajtó előtt.
-De tényleg ilyen hangja volt! Olyan röhögőgörcs fogott el amikor megszólalt...-fejezte be a történetét, és amikor befejeztem a nevetést, hosszan a szemembe nézett, közelebb jött, átkarolta a derekam, én pedig csukott szemmel hagytam, hogy megcsókoljon. Nem sokára elhúzódott tőlem, majd lefelé indult. A lépcsőről visszafordult, és vigyorogva rám nézett.
-Jó éjszakát, Rita cica.-mondta, és elsétált. Én mosolyogva néztem utána, majd megráztam a fejem, és bementem a nappaliba.
-Szia.-mondta Viki várakozóan rám nézve. Elmeséltem mindent, ő pedig csendben végighallgatta, majd bólintott egyet. Semmit nem mondott, ami nekem fura volt, de tudomásul vettem, hogy nincs hozzáfűzni valója, betudtam annak, hogy nem szereti Adamet. Felmentem a szobámba, gyors zuhany, majd az ágyamon ülve zenét hallgattam, amikor pittyegett a mobilom. Megnéztem az üzenetet, majd nevetve megráztam a fejem, és arrébb raktam a mobilom. Az üzenet egy szó volt. "Miáú"...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése