Reggel Pat mellkasán ébredtem. Biztos elaludtam film közben. Finoman keltegetett.Apró puszikat nyomott a homlokomra, majd amikor látta, hogy ébredezek, rám mosolygott.
-Jó reggelt! Hogy aludtál?
-Nagyon jól-mondtam, és hatalmasat nyújtóztam.
-Csináljak kávét?
-Csinálsz nekem kávét? Szeretlek.-ugrattam, mire ő felnevetett. Ösztönösen én is elmosolyodtam, amikor meghallottam azt a nevetést, amit annyira szeretek.
Legnagyobb bánatomra arrébb rakott, és lement a konyhába. Egyedül unatkoztam, ezért összefogtam a hajam, és lesettenkedtem utána a konyhába. Büszke voltam magamra, amiért ilyen halkan osontam. Patrick háttal állt nekem, és a kávét csinálta. Én mögé lopakodtam, mint valami kommandós, és egy harcikiáltás mellett nekilendültem, és ráugrottam a hátára. Csak arra nem számítottam, hogy ő fel lesz készülve az érkezésemre, és megfordul. Ugyanis ez történt, megfordult, és a karjába kapott, én pedig csalódottan a vállára csaptam, majd összefogtam magam előtt a kezem.
-Nem ér! Honnan tudtad, hogy jövök?-kérdeztem szomorúan.
-Nem vagy te olyan csendes, mint hiszed. És a csatakiáltás is segített.-mondta, a durcázásomon nevetve.
-Ajj. Pedig olyan jól elterveztem, hogy mit fogsz szenvedni, hogy leszedj a hátadról.-mondtam, mire ő egy bocs-ez-van vállrándítással elrendezte a dolgot.-Na. Most már letehetsz.-mondtam nagylelkűen.
-Nem.-felelte egyszerűen. Átdobott a válla felett, így én fejjel lefelé láttam a világot. Vagyis ez esetben a hátát. Két kézzel csapkodtam, és kalimpáltam a lábammal.
-Tegyél le! Készülnöm keeeell!-kértem. Ő elindult velem az emeletre, két kézzel megfogta a derekam, és ledobott az ágyra.
-Tényleg felszedtél pár kilót.-mondta röhögve, én pedig megdobtam az első tárggyal, ami a kezem ügyébe került. Ez esetben egy párnával.
-Hülye!-mondtam nevetve, ő pedig szintén nevetve kiment a szobából, mielőtt tovább dobáltam volna.
Elkezdtem készülődni (közben megkaptam a kávém is). Amikor szóltam Patnek, hogy öt perc múlva kész vagyok, ő akkor kezdett el készülődni. És felháborító, hogy mégy így is hamarabb kész lett mint én(!).
Elindultunk a rendelőbe, ahol nem kellett sokat várnunk. Amikor szólítottak, magam után húztam Patet, aki szerintem iszonyatosan szenvedett egyedüli férfiként a rendelőben. Beléptünk a vizsgálóba, ami két részre volt osztva egy függönnyel. Leültünk a doktornővel szemben, aki egy erős negyvenes éveiben járó, kedves, szőke hajú nő volt. Leültetett minket, kedvesen tájékoztatott, aztán átmentünk az ultrahanghoz. Ott bekente valami zselével a hasam, és hümmögve nézte a monitort, miközben egy izét húzogatott a hasamon. Izét. na mindegy.
Én tiszta ideges voltam, még az sem segített, hogy Pat végig fogta a kezemet, és nyugtatóan simogatta. Végül letörölhettem a zselét, és a doktornő elmosolyodott.
-Miss Szalay, nem kétséges, ön terhes.-közölte a hírt. Még magyarázott, de én nem tudtam rá figyelni. Kitámolyogtam az előtérbe, és leültem egy padra. Pat az ölébe kapott, és a hasamat kezdte puszilgatni. Nagyon boldognak tűnt.
-Apa leszek... Ez..Szeretlek.
-Szeretlek.-mondtam én is, mire megcsókolt. Az érzések csak kavarogtak bennem, és nem is tudtam, mit is érzek pontosan.
Öröm? Mindenképp. Kétség? Talán. Félelem? Nem.
-Mondjuk el a többieknek?-kérdezte.
-Mondjuk.-mosolyodtam el.
Elindultunk Petehez, ahol a többiek már mind ott voltak, ezért eléjük álltunk. Ők idegesen néztek ránk, mert csak annyit mondtunk el nekik, hogy nagyon fontos dologról van szó.
-Van egy bejelenteni valónk.-kezdtem, és ránéztem Patre. Ő megszorította a kezem, és rám mosolygott. A többiek feszülten figyeltek, kivéve Vikit, aki mosolyogva dőlt hátra Pete ölében.
-Szóval... az a helyzet...-roncsolta Pat a többiek idegeit-hogy... szóval, na. Rita, úgy tűnik, terhes.-mondta ki, mire a többiek ledöbbentek, majd egyszerre borultak a nyakunkba.
-Ember... családos lettél! -mondta Pete, és megveregette Pat vállát.
-Ja. Durva.-helyeselt vadul Joe.
-Erre igyunk!-mondta Andy, és a fiúk eldöntötték, hogy erre pezsgő kell, és elindultak pezsgőt szerezni. Minket Vikivel nem annyira izgatott a téma, ezért mi fent maradtunk a lakásban.
-Szóval... mi volt Adammel?-kérdezte hirtelen. Uhh.
-Hát, jól. Vagyis... igazából megtámadott...-sütöttem le a szemem. Jól tettem, ugyanis a következő pillanatban Viki ordítani kezdett.
-Mi van?! MEGTÁMADOTT??!! Hányszor, de hányszor mondtam, hogy nem normális? Hányszor? És sose hallgattál rám!-fel-alá járkált, majd egy kis csönd után kicsivel nyugodtabban szólalt meg.-És mi történt?
-Patrick ott volt.
-Akkor jó.-bólintott.
Ebben a pillanatban beléptek a srácok az ajtón.
-Megjöttünk!-mutatta fel Andy a pezsgősüvegeket. Vettek nekem köjökpezsgőt! De aranyosak!
Felálltunk a nappaliban, kitöltöttük a pezsgőket (haha, az enyém almás!), és miután kiörömködtem magam abban, hogy nem szőlős kölyökpezsgőt kaptam, körbeálltunk.
-Szóval, akkor igyunk Ritáékra, és ha fiú lesz, a kis Pete Stumpra!-emelte Pete magasra a pezsgős poharát. Szép beszéd volt, vagy mi.
-Álmodozz.-mondta Pat a koccintás után.
-Most miért? Alap, hogy Peter lesz. Akkor már csak jó fej lehet.-jelentette ki, mire csak szemforgatás volt a válasz. Perceken belül parázs vita alakult ki arról, hogy hogy fogjuk hívni a fiunkat/lányunkat (?), és ezzel csak az volt a baj, hogy nekünk nem nagyon volt beleszólásunk.
-Mondom én, hogy Andy lesz!-bizonygatta percek óta a fent nevezett egyed.
-Na és ugyan miért?-kérdezte Pete.
-Mert..csak.-közölte a szerinte logikus magyarázatot Andy.
-Bocsi, de nekünk nincs beleszólásunk?-kérdeztem hitetlenkedve Patre nézve.
-Nem, ti csak a szülei vagytok.-legyintett Joe.
-És ha lány lesz?-kérdeztem, felvonva a szemöldököm. Azt hittem, megfogtam őket. Azt hittem.
-Akkor...Peterina!-vázolta a nagyszerű tervét Pete, az egésznek az értelmi szerzője (mint mindennek, természetesen), mire a homlokomra csaptam.
Összességében az egész estét végigröhögtem,a nevetségesnél nevetségesebb jövőképeken, amiket a fiúk kreáltak. Későn indultunk el hozzánk kettesben Pattel (Viki Petenél maradt).
Amikor hazaértünk, én egyből lezuhanyoztam, és bedőltem Pat mellé az ágyba, aki a hátán feküdt. Amikor hason fekve, a hajamat kifújva az arcomból beestem mellé, megsimította a hátam. Aztán felállt, gondolom el akart menni zuhanyozni, de nem sokáig jutott.
-Khm.-krákogtam egy nem túl diszkrétet, a tudomására adva, hogy nem "csak egy sima hátsimogatást" érdemlek. Ő mosolyogva visszafordult, lehajolt hozzám, és nyomott egy puszit az arcomra.-Komolyan, ennyi?-kérdeztem tettetett felháborodással. Vagy nem tettetettel. Na, mindegy.
Ő nevetve ledobta a cuccait egy székre, én felültem, ő a derekamnál fogva magához húzott, és hosszan megcsókolt.
-Siess.-mondtam, amikor levegőhöz jutottam. Ő kajánul rám vigyorgott, én pedig a szememet forgattam.-Nem azért.-szóltam utána unottan.
Én a tévét bámultam, amikor ő belépett a szobába egy alsóban és egy egyszerű szürke pamutpólóban, vizes hajjal...Azt hiszem, kicsit sokat időzött rajta a tekintetem.Bedőlt mellém az ágyba, és rám nézett. Én még mindig kicsit sokkos állapotban néztem az arcába.
-Film?
-Film.
Hatalmas mosollyal az arcomon fészkeltem be magam a karjába.
A film vége felé megéheztem.
-Pat. Ébren vagy?
-Most már igen.
-Bocsi.
-Semmi baj. Örülök, hogy nekem szólsz először, ha valami van.
-Áh, semmi.
-Mondd nyugodtan.-mondta olyan kedvesen, hogy a félhomályban önkéntelenül is elmosolyodtam.
-Éhes vagyok.
-Mit szeretnél enni?
-Hát, ha már így kérdezed... gyümisalit.
-Gyümisalit?-kérdezte furán.
-Gyümisalit.-bólogattam.-Ú, ha esetleg van olyan, amiben nincs szőlő...
-Jó.-mondta, és felállt. Elkezdett öltözni, és amikor kész lett, nyomott egy puszit a számra.-Nemsokára jövök. Sietek.-mondta mosolyogva.
-Jójó.-mondtam.
Miután elment, én unatkozni kezdtem, ezért tévéztem. Jóbarátokat néztem, és persze bealudtam.
Amikor megjött, gondolom, nem akart felébreszteni, ezért csak egy puszit nyomott a fejemre, de én felébredtem.
-Szia!-nyújtózkodtam. Ő mosolyogva felmutatta a műanyag dobozt.
-Ha most nem eszed meg, berakom a hűtőbe.
-Dehogynem eszem meg.-keltem fel.-Köszönöm.-lábujjhegyre álltam, és megcsókoltam. Aztán mentem volna enni a salim, de Pat visszahúzott. Beharapta a száját, én pedig arra számítottam, hogy valami romantikusat fog mondani.
-Ugye ezt nem gyakran fogod eljátszani?-elnevettem magam. Láttam rajta, hogy mindjárt ő is mosolyog.
-Ezt nem ígérhetem. És azt hittem, valami romantikusat mondasz.-biggyesztettem le a szám.
-Mondjak valami romantikusat?
-Igen.
-Te vagy az egyetlen lány, akiért éjjel kettőkor veszekedek egy eladóval, hogy keressen szőlő nélküli gyümölcssalátát.
-Hű.-néztem "meghatódva" a szemembe.-Ez tényleg romantikus volt.-bólogattam.
Ágyba hozta (!) a salimat, én pedig elhelyezkedtem az ölében, és eszegettem.
-Hogy tudsz te hajnali kettőkor mézes gyümölcssalátát enni?-kérdezte furán, mire én megvontam a vállam. Miután megvacsoráztam, vagy megreggeliztem, Pat mellkasára dőltem, és az összekulcsolt kezeinket néztem.
-Pat?
-Hm?
-Tényleg veszekedtél egy eladóval miattam?
Ő elnevette magát.
-Tényleg. Azt mondta, hogy senkinek sincs ilyen hülye igénye. Aztán elmondtam, hogy a terhes barátnőmnek lesz, mire egyetértően bólogatni kezdett, és sok szerencsét kívánt.-mondta homlokráncolva.
-Köszönöm.
-Nincs mit. Viszont aludj késő van. Szeretlek.-mondta, és puszit nyomott a hajamra.
-Szeretlek...-ásítottam, mielőtt elaludtam volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése