-Mit csinálsz?-kérdezte nevetve, de még érezhetően álmosan.
-Éppen a telefonomat próbáltam megnézni...-mondtam.
-Uhh. Elkésünk. -mondta Pat.
-Á, ne siess, 11 óra van, már nem lenne sok értelme bemennünk...-mondtam az időt megnézve.
-Egyébként, addig oké, hogy a telefonodat akartad megnézni, de... még mindig nem értem.-mondta a homlokát ráncolva.
-Hát, az úgy volt... hogy meg akartam nézni a telefonom, és gondoltam ha felkelek akkor felébredsz, ezért megpróbáltam az ágyból elérni... -mondtam.
-Mert gondoltad, arra, hogy rám esel, nem fogok felkelni?-kérdezte nevetve.
-Az nem volt tervben.-mondtam diplomatikusan.
-Értem. -mondta nevetve. -Hát, ma akkor be kell mennünk orvoshoz, hogy borzalmasan betegek vagyunk. -mondta.
-Nekem megérte.-csúszott ki a számon.
-Nekem is.-suttogta. Ennek a gyengéd pillanatnak az vetett véget, hogy megrántotta a kezem, és mivel még mindig a mellkasán támaszkodtam, ismét ráestem. Most legalább nem érte váratlanul. Nevetve próbáltam feltápászkodni, ami persze nem sikerült.
-Héé! Engedj felülni!-próbálkoztam.
-Jó.-mondta, és hirtelen elengedett (!!), én pedig hátraestem, majdnem csináltam egy hátrabukfencet.
-Na, mit csináljunk, most, hogy lett egy kis szabadidőnk?-kérdeztem.
-Hm.-nézett félreérthetetlenül.
-Nem!-mondtam nevetve.
-Nem jössz velem a városba?-kérdezte.
-Ja, én már azt hittem...
-Mit hittél?-kérdezte, és kinevette a zavarom.
-Semmit. -mondtam már én is nevetve.
-Akkor bemegyünk a városba? -kérdezte.
-Igen. -virultam.
Lassan elkészültünk, én felvettem egy kényelmes, tavaszi szettet, Patrick is elkészült, felvette a szemüvegét és a kalapját, és elindultunk a városba.
-Tulajdonképpen hova megyünk?-kérdeztem, mert nem beszéltük meg.
-Valahova. -mondta sejtelmes mosollyal.
Nem sokára meg is érkeztünk. Egy aranyos kis kávézóba mentünk be. Amikor beléptem, elámultam. Nagyon otthonos volt, eldugott kis sarkokkal, sok ablakkal és virágillattal. Leültünk egy fehér asztalkához az egyik sarokban, én pedig le voltam nyűgözve.
-Olyan jó ez a hely... honnan ismered?-kérdeztem.
-Mindjárt megtudod.-mondta.
-Patrick, szia!-köszönt egy lány. Kb 5 évvel lehetett nálunk idősebb, és vörösesbarna haja volt.
-Szia!-mondta mosolyogva Pat. -Megan, ő itt a barátnőm, Rita. Rita, ő itt a nővérem, Megan.-mutatott be minket egymásnak. Teljesen elképedtem. Patricknek van testvére? Miért nem mondta?
-Szia!-mondtam mosolyogva.-Szalay Rita vagyok!-mutatkoztam be.
-Szia! Megan Stump vagyok, Patrick nővére!-mondta a lány mosolyogva. Most, hogy volt időm megnézni a lányt, le sem tagadhatták volna egymást. Megannak is olyan vörösesbarna haja volt, mint Patnek, és hasonló, angyali arcvonások.
-Szóval, kértek valamit?-kérdezte a lány mosolyogva.
-Én egy kávét szeretnék.-mondtam.
-Én is. Ó, és Magen, kérlek hozol párat anya vaníliás muffinjából?-kérdezte.
-Mit követtél el, hogy muffin kell hozzá?-kérdezte Megan nevetve.
-Miért kell azt feltételezni, hogy elkövettem valamit?-kérdezte Pat is nevetve. Megan kuncogva elsietett, én pedig Pathez fordultam.
-Nem is mondtad, hogy van egy testvéred.-mondtam.
-Nem kérdezted. És egyébként egy bátyám is van, de vele... nem annyira tartom a kapcsolatot.-mondta halkan.
-Szóval itt dolgozik a nővéred.-mondtam pár pillanat csend után.
-Ez a kis kávézó a szüleimé. -mondta. -De igen, többek között Megan is itt dolgozik.-mondta úgy, mintha ez természetes lenne.
-Hú, nagyon otthonos, és tágas, és... -mondtam lelkesen, Pat pedig elmosolyodott a lelkesedésemet látva.
-Tetszik?-kérdezte.
-Nagyon!-mondtam csillogó szemmel.
-Itt a két kávé, plusz a muffinok... de egyébként Pat, kiszolgálhatnád magatokat. -mondta Megan szúrós szemmel.
-Nem akarom tőled elvenni a munkát.-mondta egy szemtelen mosollyal, mire Megan simán, nevetve tarkón csapta.
-Ezt a módszert ajánlom neked is. Néha kicsit elszáll. Ilyenkor ráfér. -mondta Megan mosolyogva hozzám fordulva, én pedig nevetve bólintottam egyet.
-Akkor ez egy felhatalmazás?-kérdeztem.
-Igen.-bólintott Megan, és elsietett.
-Bírom a nővéred. -mondtam Pat szemébe nézve.
-Nem lesz az annyira jó, ha ti ennyire jól kijöttök. Még a végén összefogtok ellenem. -mondta grimaszolva. Nevetve egy csókot nyomtam a szájára. Hihetetlen, hogy mennyire szeretem.
-Kóstold meg a muffint!-mondta nekem.
-Mi lehet olyan jó egy... hmmmmm.-kóstoltam bele. Isteni volt! Tényleg nem túlzott Megan, ezzel bármit el lehetne feledtetni. -Most már tényleg gyanakszom. Mit csináltál?-kérdeztem Patet, ő pedig elnevette magát. Miután megittuk a kávét, és én teleettem magam muffinnal, elköszöntünk Megantől, és kézenfogva indultunk el a napsütésben.
-Úgy szeretem a napsütést... -mondtam csukott szemmel, de kis is nyitottam, mert féltem, hogy esetleg nekimegyek valakinek vagy valaminek.
-Na, szerintem lassan elindulhatunk vissza, mert még ugye kell egy igazolás is...-mondta Pat.
-Pedig olyan szívesen sétálnék még.-mondtam szomorúan.
-Ha szeretnéd, akkor délután sétálhatunk még.-mondta Pat. Haha, a szomorú fej mindig bejön. Lassan felénk vettük az irányt, és amikor beléptünk a házba, Pete és Viki ültek a konyhában álmos fejjel.
-Hohó, valakik elaludtak.-mondtam nevetve.
-Ti se iskolából jöttök gondolom...-törölte meg a szemét Pete.
-Hát az úgy volt... -mondtam.
-Jó, na. Nem vagyok kíváncsi rá!-mondta Pete röhögve.
-Ó, ha már itt tartunk, milyen volt a film amit este néztetek?-kérdezte Patrick vigyorogva.
-Jó, na! -biccentett Pete felé vigyorogva.
-Akkor megyünk négyen igazolásért?-kérdeztem.
-Hárman. Nekem nem kell.-vigyorodott el Pete. -Egyébként, szerintem még maradt kamu igazolásom a sulis időkből...-töprengett Pete.
-Te kis lógós. -mondtam nevetve.
-Hé, éppen segíteni próbálok. De ha te mindenképp az orvoshoz akarsz menni igazolásért, akkor nem tarthatlak vissza...-mondta Pete vigyorogva.
-Jó, na nem mondtam semmit.
-Egyébként mit csináltatok délelőtt?-kérdezte Viki.
-Fúj, nem akarom tudni!-mondta Pete.
-Sétáltunk... és bevittem Ritát a Monet's-ba.
-Bevitted a Monet's-ba? -lepődött meg Pete.
-Ez... miért olyan meglepő?-kérdeztem.
-Semmi...-mondta Pete.- Egyébként mi onnan ki vagyunk tiltva!-mondta röhögve.
-Mit csináltatok?-kérdeztem.
-Volt egy kis incidens a vendégekkel....-emlékezett vissza Pete röhögve.
-Egy kis incidens?-nevetett fel Patrick is. -Konkrétan ezek a barmok ráborítottak egy tortát egy emberre!-mondta Pat.
-Ő kezdte!-védekezett Pete.
-Igen, képzelem.-mondtam nevetve.
-Hazaszaladok az igazolásokért. -mondta, majd szedelődzködni kezdett.
-Mindjárt jövök.-mondta.
-Kikísérlek. -mondta Viki. Miután mindketten kiléptek az ajtón, bementem a konyhába.
-Ne máár, nem akarok mosogatni!-nyöszörögtem a hegyekben álló piszkos edények láttán.Nagy nehezen nekiálltam, kinyitottam a csapot, amiből pár másodperc múlva gőzölgő, forró víz kezdett folyni. Lassan elkezdtem mosogatni, amikor valaki hátulról megölelt.
-Elmosogassak?-kérdezte Pat.
-Dehogy is! Ne hogy már te mosogass nálunk.-mondtam.-De azért köszönöm. Aranyos vagy.-folytattam, de megakadt a szemem valamin. Illetve inkább valakiken. -És mi vagyunk a nyálasok.-nevettem, mikor megláttam, hogy Pete és Viki a kapuban ácsorognak, és erre a kis időre sem tudnak elszakadni egymástól. Mögöttem Patrick nevetett fel.
-Hát, csak attól félek, hogy Pete megrémül ettől.-mondta szomorúan.
-Mitől rémülne meg?-kérdeztem.
-Hát, tudod, Pete kicsit... hogy is mondjam...
-Nőcsábász? Igen, egy cseppet. -fejeztem be.
-Szereti Vikit,nem arról van szó, csak remélem ezért képes lesz majd feladni ezt az életmódot.-mondta Patrick.
-Mióta lettél te ilyen bölcs?-kérdeztem nevetve hátrafordulva.
-Okos vagyok és kész.-mondta egy cuki mosollyal.
-És egy cseppet sem beképzelt.-mondtam neki. Pete nem sokkal ezután megérkezett az igazolásainkkal.
-Pat, szerintem lassan indulnunk kellene... jöttök velünk próbára?-kérdezte Pete.
-Persze.-vágtuk rá Vikivel egyszerre.
-Akkor indulhatunk?-kérdezte Pat, aki azt hitte, hogy ilyen egyszerű lesz.
-Nem megyek ki így az utcára!-mondta Viki.
-Persze, majd így, ahogy vagyok?-kérdeztem felháborodva.
-Miééért?-kérdezte Pete az égre (vagyis jelen esetben a plafonra ) emelve a szemét.
-Mindjárt jövünk!-mondta Viki már a lépcsőfordulóból. 15 perc múlva kész is lettünk, ami azért elég gyors.
-Mi tartott ennyi ideig?-kérdezte Pat, miközben kifelé indultunk.
-Mi? Tök gyorsak voltunk!-kérte ki magának Viki.
-Mihez képest?-kérdezte Pete nevetve. Megérkeztünk a próbateremmé átalakított lakásba, ahol már Andy és Joe vártak ránk. Két dolog tűnt fel, amikor beléptünk. Hogy valami nagyon ragad a padlón, és hogy iszonyatosan édes illat terjeng.
-Mi a...?-kérdeztem.
-Unatkoztunk. -magyarázta meg Joe.
-És ezért... fúj, ez fanta?-kérdezte Viki.
-Lehet.-vonta meg a vállát Joe.
-Miért nem vártatok meg vele minket is?-kérdezte Pat elkenődve.
-Van még.-mondta Andy.
-Fúj, ha te is fantás leszel, nem jöhetsz be!-mondtam.
-Az asszony irányít?-kérdezte Joe. Na, ez volt az a pillanat, amikor tarkón vágtam, amitől természetesen csak jobban vihogtak a többiek. Egyébként a próbán a fiúk megint teljesen lenyűgöztek, de szerintem nem csak engem, Viki is szájtátva nézte őket. Amikor vége lett, négyen indultunk el haza...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése