Péntek. Ma van a koncert-ezekkel a gondolatokkal keltem ki az ágyból. Ma nem volt suli, valami tanári kirándulás volt vagy mi, ezért egész nap otthon pörögtem. A koncert hétkor kezdődött, Adam fél hétre jött értem, ezért öt órakor elkezdtem készülni. Felvettem egy visszafogott(nak induló, de később jóindulattal sem visszafogottnak nevezhető) szettet, füstös smink, haj, és kész voltam fél hét előtt 10 perccel. A nappaliban üldögéltem, és próbáltam lefoglalni magam.
-És kiderült már, hogy milyen koncertre mentek?-kérdezte Viki.
-Mindig elfelejtem megkérdezni.-mondtam idegesen.-Te mit csinálsz este?-kérdeztem Vikit, mert úgy tűnt, hogy ő is megy valahova.
-A srácok itt koncerteznek, elmegyek.-mondta.
-Ó.-mondtam. Itt vannak a közelben. De én nem fogok velük találkozni.
Nem sokára csöngettek, én pedig mosolyogva nyitottam ajtót.
-Szia.-mondtam mosolyogva.
-Szia! Gyönyörű vagy.-mondta kicsit tovább rajtam felejtve a szemét, mint kellett volna.
-Khm. Bejössz még, vagy induljunk?-kérdeztem. Adam belesett mellettem az ajtón, és miután meglátta Vikit, válaszolt.
-Inkább induljunk. A VIP vár már.-mondta, én pedig lesokkoltam.
-VIP-ből nézzük?-kérdeztem.
-Hát, igen!-mondta nevetve.
-Kik is a banda?-kérdeztem.
-Nem hiszem hogy ismered, nem túl valami ismertek még. Azt hiszem, öten vannak...-mondta Adam vállat vonva.
-Szia Viki, jó szórakozást!-köszöntem el.
-Szia! Neked is. És ne felejtsd amit mondtam!-mondta, mire én egy kicsit indulatosan becsaptam az ajtót. A koncert nem volt messze, kocsival hamar odaértünk. Bementünk a VIP-be, és kényelmesen elhelyezkedtünk. A koncert kezdetekor a fények kihunytak, sötétség lett, és megszólalt egy gitár.
-Kik is ezek?-kérdeztem előrehajolva, mert ismerős volt az a pár akkord, amit eddig.
-Öö... Fall Out Boy-mondta a jegyét megnézve, én pedig lefehéredtem.
-Ők nem négy tagúak?-kérdeztem idegesen.
-Akkor négy, nem emlékeztem pontosan.-mondta, de a végét nem teljesen hallottam, mert megkezdődött a koncert. Négy alak tűnt fel a színpadon, és én lehunytam a szemem.
-Mi a baj?-ordította Adam a fülembe.
-Semmi.-ráztam meg a fejem, ő pedig tovább figyelte a koncertet. A VIP nem tudom, mitől volt VIP, mert nyugisabb nem volt, mint a nézőtér. Ugyanúgy mindenki tolongott. Maximum attól volt VIP-nek nevezhető, hogy közelebb volt a színpadhoz. Alig hallottam valamit a sikítástól és a zenétől, de nem is akartam. Kinyitottam a szemem, és ott álltak előttem 5 méterre. Joe a színpad bal oldalán állt, Pete a jobbon, Andy a dobok mögött ült, és... Patrick. Patrick előttem állt. 3 méter volt köztünk, de ő még nem vett észre, de csak idő kérdése volt. Patrick. Ahogy ránéztem, egyből oda akartam hozzá menni, megölelni, nem elengedni. Sose elengedni. Nem érdekelt, hogy a koncert kellős közepén voltam. A látványától leblokkoltam. Könnyű volt nekem, amíg távol volt. Könnyű volt túllépni rajta, ha nem is láttam. Jó, nem tagadom: úgy sem volt könnyű. De könnyebb. Fekete póló, farmerdzseki, és fekete nadrág volt rajta, természetesen a kalapjával, de szemüveg nem volt rajta.
Ekkor jöttem rá, hogy mennyire hiányzik. Hogy én milyen ostoba voltam. Csak álltam, körülöttem az emberek ugráltak, egyedül csak én álltam egy helyben, és csak figyeltem. Magamba szívtam a látványát, ami annyira hiányzott. Be kellett pótolnom a kimaradást. Azt az egy hónapot. Akkor jöttem rá, hogy mennyire is gyűlöltem minden egyes percét annak a hónapnak. Hiába mondtam azt, hogy újra megtaláltam magam, ez nem volt igaz.
Csak álltam, és néztem. Hallgattam a csodálatos hangját. Viszont egy idő múlva fel kellett eszmélnem, mivel páran összetapostak. Arrébb kellett mennem, a szememmel Adamet kerestem, mert időközben elkeveredtem mellőle. Nem találtam, és a tömeg rendesen megtaposott, ezért kimentem a szélére. Onnan néztem a koncertet, és a sírógörcs határán voltam. Mindent elrontottam. Mindent.
-Hát te?-kérdezte Viki meglepetten. Ő hogy, vagy miért...? Várjunk, azt mondta, megnézi a srácokat! Akkor azért...
-Adam nem említette, hogy FOB koncertre szándékozik hozni.-mondtam.
-Hogy vagy?-kérdezte azonnal aggódóra véve a figurát.
-Nem túl jól. Mindent elrontottam!-mondtam halkan. Vagyis igazából ordítottam, de ez egy koncerten halknak számított.
-És hol van Adam?-kérdezte.
-Őt elhagytam valahol a tömegben.-vontam meg a vállam.
-Jól tetted.-mondta Viki, és megsimította a vállamat.-Figyelj, maradjunk együtt a koncert végéig, jó?
-Köszönöm.-mondtam. Ekkor elhalkult minden, én pedig a színpadra néztem. Patrick lépett előrébb.
-A koncert lassan a végéhez közeledik, még egy dalt szeretnénk játszani. Ezt a dalt egy... régi ismerősömnek ajánlom, aki ma nincs itt.-mondta és belekezdett egy jól ismert dalba. Igen. Pontosan tudtam, melyik az, amikor elkezdték. Már az első gitárpengetésnél. És rá is kezdett a jól ismert dalszövegre, amit csukott szemmel énekeltem vele. "I thought of angels, choking on their halos, get them drunk on rose water...." Csukott szemmel álltam, és énekeltem. A szememből folytak a könnyek, és velük együtt a füstös sminkem is csíkokban folyt le. Akkor nem bírtam tovább, muszáj volt kijutnom onnan. Nem is néztem, hogy merre megyek, Viki kiabált utánam, de engem elnyelt a tömeg. Egy folyosóra jutottam, nem tudom hogyan, minden esetre nekem megfelelt, hogy kicsit elbújhassak. Leültem egy ajtó mellé a fal tövébe, és a térdemet átkulcsolva bőgtem. De úgy rendesen. Kintről hatalmas sikoltás és taps hallatszott, majd futó léptek közeledtek felém.
-Végre megvagy!-mondta Viki, és leült mellém.
-Hatalmasat hibáztam, érted?! Hatalmasat! És nem tudom helyrehozni!-mondtam.
-Olyan nincs, hogy valamit nem lehet helyrehozni. -mondta Viki megnyugtató hangon, én pedig felnéztem rá, egy hálás mosoly kíséretében. Lassan elfogytak a könnyeim. És bár meg voltam győződve róla, hogy de, igen is van olyan, amit nem lehet helyrehozni, bólintottam egyet.
-Köszönöm.-mondtam szipogva.
-Szívesen.-mondta. Léptek hallatszottak mögöttem, Viki mögém nézett, és lesápadt, mire én is fölnéztem, és leblokkoltam. Ugyanis a fiúk jöttek felénk. Patrick megpillantott, ahogy hátrafordultam, ő is leblokkolt, és megállt. Így néztük egymást pár másodpercig, mikor megszólalt....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése