Reggel korán felébredtem. Lementem a konyhába, ahol Vikit találtam, aki a laptopja előtt üldögélt.
-Szia, hogyhogy fent vagy ilyen korán?-kérdeztem meglepetten. Még csak 10 óra volt. Az nekünk még igenis korán van, főleg szombaton.
-Pete-tel beszélek.-mondta, én pedig odamentem mellé, és intettem egyet a kamerába.
-Szia!-mondtam.
-Szia!-mondta Pete, amikor meglátott. Nem akartam zavarni őket, ezért miután elkészültem a kávémmal, visszamentem a szobámba, kihúztam a függönyöket, és kinyitottam az ablakokat. Leültem az ágyamra, és élveztem az ablakon beáradó napsütést. Ezt az idilli pillanatomat megszakította a telefonom csörgése, megszólalt a Paramore Grow Up című száma, és ... nem emlékszem, hogy Adamnek mióta van képe beállítva. Pedig most ott mosolygott a képernyőn. Vigyorogva felvettem.
-Mikor került hozzád a telefonom?-kérdeztem köszönés helyett.
-Én nem is tudom miről beszélsz!-mondta Adam nevetve.-Csak szólni szeretnék, hogy hatra megyek érted.-mondta.
-Jó.-mondtam, és leraktuk. Napközben csináltam a dolgomat, amikor Viki somfordált be a szobámba.
-Mikor mentek?-kérdezte, mintha nem is érdekelné.
-Hatra jön értem Adam.-mondtam.
-Tudod, bár reméltem hogy nem vele, de örülök neki, hogy újra randizol.-mondta, és ez azt jelentette, hogy bár nem szívesen, de áldását adta ránk.
-Köszönöm.-mondtam.
-És kihangsúlyozom: nagyon nem örülök, hogy vele. Nem stimmel valami ezzel a sráccal.-mondta.
-Nyugodj meg, csak vacsizni megyünk.-mondtam neki, miközben pakolásztam.
-Patet az elejétől bírtam.-mondta hirtelen, nekem pedig megállt a kezemben a kupac ruha, és egy pillanatra megálltam, de aztán tovább pakolásztam.
-Én is.-mondtam halkan. Halkan felállt, és kiment a szobából. A jókedvemet most szomorúság váltotta fel. Visszaemlékeztem az első találkozásomra Patrickkel...
"...amikor csengettek, belépett egy srác az ajtón. Ő sem olyan volt, mint a többiek. vörösesszőke haj, zöld szem, vastag keretes szemüveg, fekete kalap, fekete póló, sima farmer, tornacipő. egész helyes... gondoltam magamban. na, ez aztán elég picsás megnyilvánulás volt. (...) ...-Hát ez érdekes volt.-szólt egy hang mellettem. Megfordultam, és láttam, hogy a mellettem ülő srác feláll.
-Szia, Patrick vagyok, Patrick Stump.-mondta a kezét nyújtva felém.
-Öhm.. szia, Rita vagyok. Ugye nem azért beszélsz velem, mert elfoglaltam a helyed?-kérdeztem félve a választól. Mire kimondtam a mondatot, Patrick elkezdett nevetni.
-Dehogy is. Csak üdvözölni akartalak a gimiben.
-Ó. Óó. jajj, bocsi, nem akartam...
- Semmi baj...-mondta egy félmosoly kíséretében. - Ha bármire szükséged lenne, vagy valamit nem találsz, csak szólj..."
Ahogy visszaemlékeztem, majdnem elkezdtem sírni. Ha visszamehetnék az időben, néha pofán vágnám magam, és az arcomba üvölteném, hogy "Hát te mindent elszúrsz?! Te idióta, ne csináld ezt!" Rám férne szerintem.
Négy óra körül elkezdtem készülődni, mert nálam az iszonyatosan sokáig tart.
-A Luie's nem az a pizzázó, ahova Norbival mentünk?-kérdeztem Vikit, miközben a szekrényemet túrtam fel.
-Igen, az.-mondta Viki.
-Váá, mit vegyek fel?-kérdeztem, a hirtelen kerekedett kupi közepén ülve.
-Hát, mi lenne, ha... mondjuk ezt kombinálnád valamivel?-mutatott fel egy ruhadarabot. Végül kész lett a szettem, besütöttük a hajamat, és felraktam egy természetes sminket, színben harmonizáló rúzzsal. Hat óra előtt lettem kész, amikor csöngettek, én felkaptam a táskám, és elköszöntem Vikitől. Leszaladtam a lépcsőn, és ajtót nyitottam.
-Hű. Gyönyörű vagy...-mondta Adam minden centimet végigmérve.
-Köszönöm.-mondtam.
-Indulhatunk?-kérdezte.
-Igen.-mondtam, és a kezét nyújtotta, hogy karoljak bele. A kocsijához érve kinyitotta nekem az ajtót, és negyed óra múlva már az étteremben is voltunk.
-Mit hozhatok?-kérdezte a pincér. Pont ahhoz az asztalhoz ültünk, amihez anno Patékkel... újra lejátszódott az a nap a fejemben. Ott állt a pultnál, és minket nézett idegesen... ahogy Norbit elrántotta tőlem...
-Rita!-szólt Adam, és úgy tűnt, nem először.
-Bocsi nem figyeltem.-mondtam zavartan.
-Éppen azt kérdeztem, hogy mit szeretnél enni.-mondta.
-Egy papperonis pizzát szeretnék.-mondtam a pincérnek.
-Mi az?-kérdezte Adam, amikor a pincér elment.
-Semmi.-erőltettem egy mosolyt az arcomra.
Ezután valahányszor a pult felé néztem, mintha Patricket láttam volna. Természetesen nem volt ott, de a hely rá emlékeztetett. Egy idő után viszont el tudtam magam engedni. Adammel az egész estét végigbeszélgettük, nevettünk, és pizzát cserélgettünk. 9 óra körül haza vitt. Egészen az ajtóig kísért, bent égett a lámpa.
-Hát, jó éjszakát.-mondtam.
-Neked is.-Odahajoltam hozzá...és adtam egy puszit az arcára, mire ő felnevetett.-Értem én. Szia.-mondta mosolyogva, majd elhajtott, én pedig néztem, hogyan távolodik a kocsija. Bementem, ahol a nappaliban Viki várt rám.
-Szia!-mondta. Elmeséltem neki mindent, ő pedig nem szólt semmit, csak egy bólintással jelezte, hogy figyelt.
-Hát, szerintem felmegyek.-mondtam.
-Jó éjszakát!-kiabált utánam Viki, már amikor a lépcsőn voltam. Felmentem, lezuhanyoztam, és éppne be akartam dőlni az ágyamba, amikor rezgett a telefonom. Előszedtem a táskámból, és mosolyogva néztem.
"Egy arcra puszi? Ouch. :)"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése