Látogassatok el a blogjára! :3
-Na jó, Rita, kelj fel!-jött be Viki idegesen a szobámba, és elkezdte kihúzogatni a függönyöket.
-Hmmmm!-tiltakoztam halkan.
-Nem, nem! Fel kell kelned! Egy hete ki sem mozdulsz, csak a szobában fekszel és teljesen befordulsz! Ne csináld már!-állt meg az ágyam előtt.
-De miért nem? Ezek után mi értelme bárminek?-kérdeztem.
-Rita, nézz már magadra! Szánalmas vagy! Na jó, ennek vége. Most szépen felkelsz, elmész zuhanyozni, felöltözöl, és bemegyünk a városba!-mondta Viki, és a nyomatékosítás kedvéért tapsolt kettőt.
-De én nem akarom! Még csak egy hete...-emlékeztem vissza.
-Igen, felfogtuk, elmentek, szakítottatok, egyébként nem is értem miért, de mindegy, te bedepiztél. Lapozzunk. -mondta.
-Igazad van.-mondtam egy hatalmas sóhajtás után.
-Na, menj el, zuhanyozz le, moss hajat, satöbbi, aztán bemegyünk a városba. -mondta.
-Jó.-mondtam. Semmi kedvem sem volt hozzá. Igazából azok után amik történtek, semmihez sem volt kedvem. Egy hete, pontosan. 168 órája hullott darabjaira az életem. Jó, nem pontosan, de a drámai hatás kedvéért mondjuk hogy pont annyi. Akkor szakítottunk Patrickkel, és omlottam össze. Sosem akartam újra randizni. Azt mondják, az idő minden sebet begyógyít, de ha még igaz is, hát, én nem látom. Nem lesz jobb, csak rosszabb. Sokszor átrágtuk Vikivel a helyzetet, minden apró kis mozzanatát, és ő szerintem már unta. Én is untam volna magamat. Bementem a fürdőbe, beálltam a tus alá, és nyakon öntöttem magam egy csomó rózsaillatú tusfürdővel. Alaposan hajat mostam, ami rám is fért. Kb fél óra után szálltam ki a zuhanykabinból, és amikor letöröltem a párás tükröt, egy új lányt láttam meg benne. Végre nem volt elfolyva a sminkem, mivel nem is volt rajtam, nem egy elnyűtt pulcsiban voltam, és nem kócos kontyban volt a hajam, hanem tisztán és vizesen omlott a vállamra. Felöltöztem, és kisminkeltem magam. Nem tudom mikor volt rajtam utoljára normális smink. Így már sokkal jobb volt a közérzetem.
-Na, végre, fel lehet ismerni!-mondta Viki, mikor megállt az ajtómban.
-Muszáj?-kérdeztem.
-Igen!-mondta, mire grimaszoltam egyet.
-Hova akarsz menni?-kérdeztem.
-Csak sétálunk...legalább kimozdulnál.-mondta szemrehányóan. Bementünk a városba, beültünk egy kávézóba, elmentünk plázázni...lányos programok. Egy kívülálló azt hitte volna, hogy boldog vagyok. Pedig nem voltam. Csak éppen Viki elterelte a figyelmemet, amiért nagyon hálás voltam. Legalább napközben nem Paten gondolkodtam. Hogy éppen hol lehet, kivel van, és mit csinál...de este már nem bírtam tovább. Rádőltem az ágyamra, a zsebemből elővettem a telefonom, és tárcsáztam.
-Szia, zavarlak?-szóltam bele.
-Szia, nem.-mondta Pete jókedvűen.
-Figyelj, mi van...-kezdtem el a mondatot, de befejezni nem tudtam.
-Egy pillanat, arrébb megyek, mert...fúj, Joe, vidd innen, hány napos az a pizza?-kérdezte, én pedig elmosolyodtam, mert elképzeltem, ahogyan ezek négyen egy buszban laknak, igényes ember nélkül. Igen, kicsit kosz lehetett. Ahogy rájuk gondoltam, az a mosoly a végén már inkább szomorú volt, mint vidám. Nagyon hiányoztak. Mind a négyen. De főleg Pat....egy héttel ezelőtt bármikor megölelhettem, megcsókolhattam, vagy csak felhívhattam... most már nem. Egyrészt, mert valahol nagyon messze lehetett, másrészt, pedig már nem volt hozzá jogom. És ez lehet, hogy jobban fájt, mintha csak szimplán messze lenne.
-Itt vagyok, kimentem. Jobban vagy?-kérdezte. Hogy honnan tudhatta hogy szétestem? Mert Viki valószínűleg mindent elmesélt neki. De nem zavart.
-Az igazat vagy a szokásosat?-kérdeztem.
-Az igazat.-mondta Pete.
-Nem jól. Hiányzik. Nagyon.-mondtam szomorúan. Egy sóhajtás után összeszedtem magam, és nem kezdtem el sírni. Hm. Haladás.-És mi a helyzet ott?-direkt nem azt kérdeztem, hogy hogy van Patrick, mert akkor haladás ide vagy oda, biztos eltört volna a mécses. És ezt Pete is tudta.
-Nagyon hiányzol neki. Mikor elindultunk majdnem szétverte a buszt. Nincs poharunk, és behorpadt a hűtő.-mondta, mire én szipogva elnevettem magam. -De komolyan. Nincs miből inni, és most van egy bazinagy horpadás a hűtőn amit nem tudom még hogyan fogunk kimagyarázni...-mondta Pete, én pedig még jobban nevettem.
-És kényelmes a busz?-egyrészt el akartam terelni a témát, másrészt tényleg érdekelt.
-Két franciaágy van.-mondta Pete bosszúsan.
-Megérdemlitek.-mondtam nevetve.
-Azt hiszed úgy alszunk? Dehogy is! Én és Andy a földön alszunk... Joe túl hamar érte el az egyik ágyat, Pat pedig megkapta a másikat, legalább aludni tudjon...de esküszöm, ma lerángatom az ágyról, mert alvás közben kicsit idegesítő, ha Andy lába majdnem a számban van.-mondta Pete, én pedig elképzeltem a helyzetet, amitől újra nevetnem kellett.
-Akkor ti elvagytok... bár nem szívesen látnám most a buszt.-mondtam.
-Nem mind vagyunk el...-mondta halkan Pete, nekem pedig összeszorult a mellkasom.
-De... jól van azért?-kérdeztem.
-Nem.-mondta Pete, kicsit sem szépítve a helyzeten, aminek örültem. Nem a szépített verzióra vagyok kíváncsi, hanem az igazságra, bármennyire is fáj.-Nem tudja, mit rontott el.
-De ő semmit!
-Tudom, egy hete ezt próbáljuk megértetni vele. -mondta Pete sóhajtva.
-Sajnálom, hogy fáj neki...-mondtam.
-Egyébként, miért is szakítottatok?-kérdezte Pete.
-Mert nem akarom visszatartani. Azt akarom, hogy rátok koncentráljon...-mondtam szomorúan.
-De te miért tartanád vissza?-kérdezte Pete értetlenül.
-Nem akarom, hogy csúnya vége legyen. Ennél már csak rosszabb lehetett volna. A turnék miatt sose látnám. Inkább elengedtem most, mert később már nem biztos, hogy el tudtam volna. Akkor pedig itt maradt volna velem. És akkor...-mondtam.
-Értem.-mondta Pete szomorúan.-Egy dolgot magyarázz még meg nekem: nem lehet, hogy attól féltél, hogy megcsalna?-kérdezte.
-Hát... biztos vannak lány rajongóitok. És én nem hiszem, hogy...-kezdtem volna, de Pete a szavamba vágott.
-Rita, mondd, te hülye vagy?! Szerinted Patrick megcsalna téged?? Ő sosem bántana...-mondta Pete szemrehányóan.
-Figyelj, most mennem...
-Pete, hallod, gyere vissza, megérkezett a csaj!-üvöltötte Joe a telefonba.
-Mi van?-kérdezte Pete.
-Ja bocs, azt hittem Vikivel beszélsz...-röhögött Joe.
-Nem, Ritával beszélek.-mondta Pete, de amint elhagyta a mondat a száját, meg is bánta.
-Rita? Add ide.-mondta valaki.
-Figyelj, most leteszem, szia!-mondta Pete sietősen. Ajjaj, mit csináltam megint? Lehet, hogy Pete egy kiadós veszekedésnek néz elébe, csak miattam.
Viki egész nap elterelte a gondolataimat,-amiért nagyon hálás voltam neki- de este egyedül maradtam velük...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése