-Méég öt perceet!-mondtam, és a fejemre húztam a paplant.
-Minek kelsz te ilyen korán?-kérdezte Pat enyhén kómásan.
-Mert még lezuhanyozok, hajat mosok, és éppen hogy elkészülök.-mondtam úgy, mintha ez teljesen természetes lenne. Nekem az is.
-Igen, ez nálam kb tíz percet vesz igénybe.-mondta Pat, és felült. Álmosan megdörzsölte a szemét, és felvette a szemüvegét. Én még mindig a paplant a nyakamig felhúzva tervezgettem, hogyha most reggel nem mosok hajat, akkor mennyit tudok még aludni, amikor valaki lehúzta rólam a paplant.
-Hééj, add vissza!-nyöszörögtem.
-Mert?-kérdezte Pat, és a hangján hallottam, hogy mosolyog.
-Mert még aludni akarok!-vágtam rá a logikus választ.
-Rossz válasz.-csóválta meg a fejét.
-Mi a jó válasz?-kérdeztem nevetve.
-Olyan nincs. -mondta Pat, és lement, gondolom a konyhába. Miután lezuhanyoztam, és hajat mostam, a nedves hajam éppen csak megtörölve mentem le a konyhába, ahol Patrick ült a pult mellett, és amikor meglátott, egy kávés bögrét nyújtott nekem. Elvettem tőle, nekitámaszkodtam a pultnak, és ittam egy korty kávét.
-Köszönöm. Ez most életmentő volt.-hálálkodtam, és adtam neki egy puszit.
-Nincs mit.-mondta, megfordított, és az ölébe ültetett. Háttal nekidőltem, és szép lassan a kávémat kortyolgattam.
-Hogy tudsz te ilyen jó kávét csinálni?-kérdeztem hirtelen hátrafordulva.
-Régen én is a kávézóban dolgoztam nyáron.-mondta nevetve.
-Akkor mostantól nem én főzöm a kávét. -jelentettem ki, mire Pat halkan felkuncogott. Egy még vizes hajtincsemet tekergette az ujja körül. Lépteket hallottam a lépcső felől, és pár pillanat múlva Vikit pillantottam meg.
-Pete itt van?-kérdezte.
-Nem láttam még reggel. -mondtam.
-Én se. -mondta halkan Pat.
-Amikor felébredtem, nem volt mellettem. -mondta aggódva.
-Biztos dolga van, és nem akart felébreszteni.-mondta Pat nyugodtan.
-Biztos.-mondta Viki, és felment készülődni.
-Találkoztál Pete-tel, igaz?-kérdeztem hátrafordulva.
-Ez...-mondta egy hatalmas sóhajtás után.-Igen, találkoztam Petettel.
-És miért nem mondtad el Vikinek?-kérdeztem rosszat sejtve. Ő csak nézett maga elé.-Jó, én most megyek el Petehez és verem szét!-mondtam idegesen. Felszaladtam az emeletre, és a gyorsan megszárítottam a hajam. Patrick megállt az ajtóban, és engem figyelt. Mivel nem engedett visszaaludni, volt még egy kis időm pluszba. Gyorsan felkaptam a dzsekim, és kisiettem a kapun. Még egy kicsit köd volt, és a fű is harmatos volt. Pat jött utánam.
-Most mit csinálsz?-kérdezte, amikor mellém ért.
-A próbaterem Pete lakásában van, tudom hol lakik, elmegyek hozzá, és beverem a fejét. -mondtam idegesen.
-Rita, ne csináld!-kért Patrick, de nem figyeltem rá.
-Nem teheti meg Vikivel!-fordultam idegesen hozzá.-Ő a legjobb barátnőm!
-De nem tudjuk mit akar Pete, lehet hogy tényleg csak dolga volt!-mondta Pat, de én nem foglalkoztam vele. Nemsokára odaértünk a lakáshoz, és mivel éppen akkor jött le valaki, még csak csöngetnem sem kellett, csak besurrantam mellette. Amikor felértünk, idegesen dörömböltem az ajtón.
-Sziasztok!-nyitott ajtót Pete.
-Nekem ne sziázzál, érted? -löktem meg. -Peter Lewis Kingston Wentz, mi a büdös franc folyik itt?-kérdeztem.
-Mi van Ritával?-kérdezte Pete Pattől.
-Viki keresett téged.-mondta Patrick mélyen Pete szemébe nézve.
-Gyertek inkább be. -mondta Pete, és félreállt az ajtóból.
-Ha ez valami trükk, én esküszöm...-mondtam.
-Ezt... nem itt kéne megbeszélni.-mondta Pete, én pedig mint aki csak szívességet tesz, bementem.
-Mielőtt bármit is mondanál, ha átvered Vikit, én beverem a képed!-mondtam dühösen, és bár Pete majdnem egy fejjel magasabb nálam, szerintem megijedt. Hahh, ijedjen is csak meg!
-Nyugodj le!-dörzsölte meg idegesen az arcát. -Szeretem Vikit... de... én... -mondta.
-Te mi?-kérdeztem.
-Basszus, Rita, te kicsinálsz. Tiszta ijesztő vagy. -mondta Pete.
-Ne tereld el a témát.-szóltam rá.
-Jó, na. Én... nem akarom megbántani, de én tudom hogy meg fogom... -mondta Pete.
-Nem fogod. Ha igazán szereted akkor nem fogod. -mondtam, és egy kicsit megsajnáltam.
-NA jó, menjél te a nyálas szövegeiddel!-nevetett fel Pete, és megölelt.
-De tudod hogyha megbántod akkor eltöröm a nyakad.-suttogtam a fülébe.
-Tudom. -mondta nevetve.
-Rita, szerintem mennünk kéne....-húzta el a száját Pat.
-Jó, menjünk. Szia Pete! -köszöntem, Pete pedig kikísért minket. Amikor leértünk, Pat megfogta a kezem, és úgy sétáltunk haza.
-Te mindenkit helyre teszel. -szólalt meg. -Mit mondtál Pete-nek?-kérdezte.
-Csak szépen elmagyaráztam neki, hogy milyen következményekre számíthat.-mondtam diplomatikusan. Pat felnevetett, amitől én is elmosolyodtam. Puszit nyomott a hajamra, majd mosolyogva tovább mentünk. Amikor visszaértünk hozzánk, én már szinte kész voltam, úgyhogy csak a táskámat kellett felkapnom. Viki nem volt már otthon, kicsit késve indultunk, de még beértünk. Leültem a padomba, mivel nem is sokára becsöngettek. Óra után (szórólapokat kaptunk nyári fesztiválokról), odamentem Patrickhez, és az ölébe ültem.
-Olyan jó fesztiválok lesznek!-mondtam neki izgatottan. -Elmegyünk egyre?-kérdeztem. Pat olyan...fura volt. Fura volt a mosolya. Nem őszinte. Szomorúnak tűnt. -Mi a baj?-kérdeztem, ő pedig a szemét lesütve rázta a fejét. -Látom. Most komolyan. Mi az?-kérdeztem aggódva. Pat nem egy nyafogós típus, ha neki baja van akkor az komoly... Megfordultam, és mélyen a szemébe néztem. Ő átfogta a derekamat, és elmosolyodott.
-Minden rendben.-mondta, de én nem hittem el. Úgy döntöttem, megvárom, amíg ő elmondja. Nyomtam egy puszit a szájára, megsimítottam a nyakát, és felálltam. Amikor visszanéztem rá, még elkaptam a pillantását. Szomorúan nézett végig rajtam. Valami nagyon nem stimmelt. Utolsó óra után hárman indultunk le, és az iskola előtt hárman vártak ránk. Köszöntem a fiúknak, majd hatan indultunk el a próbára. Amiről egyébként teljesen megfeledkeztem. A próbát végigröhögtük, amíg Joe valami furcsát nem mondott.
-Most élesben. Mintha a turnén lennénk. -mondta, mire felkaptam a fejem.
-Mi?-kérdeztem, Patrick pedig dühös pillantást vetett Joera.
-Semmi.-mondta gyorsan Joe, de már késő volt.
-Furák vagytok egész nap. Valaki nagyon gyorsan mondja el, mi folyik itt!-mondtam, mire síri csend volt a válasz.
-Figyelj, Rita, nem itt és nem most akartam ezt elmondani neked, de... -kezdte Patrick.
-De mi?-kérdeztem. Pat pedig csak nézett.-Mondd már!-kértem.
-Szóval... le akarnak minket szerződtetni.-mondta Pat, mire én a szám elé kaptam a kezem.
-Ez... csodálatos! Gratulálok!-ugrottam egyből a nyakába, mire ő szorosan megölelt. De hirtelen elhúzódtam. -Ugye elfogadtátok?-kérdeztem.
-Ha elfogadjuk a szerződést, nem sokára három hónapos turnéra indulnánk...-mondta a szemét lesütve. Én egy pillanat alatt komorodtam el, majd borult el az agyam.
-És ezt mikor szándékoztad közölni? Amikor már a buszon ülsz?!-Pat csak megsemmisüten állt, és szomorúan nézett. -Mert nyilván elfogadjátok.-bólintottam.
-Én... még gondolkozok. -jelentette ki Patrick dacosan. Nekem pedig ebben a pillanatban borult el még jobban az agyam.
-Azon gondolkodsz, hogy nem fogadod el?-kérdeztem, remélve, hogy nem jól hallottam.
-Igen.Vagy nem. Nem tudom!-mondta Patrick.
-Miért?-kérdeztem halkan.
-Miattad.-mondta. Bennem pedig megállt az ütő.
-Eszedbe. Ne. Jusson. Miattam. Visszautasítani.-mondtam csukott szemmel, halkan, mégis idegesen. -Ez nem csak rólunk szól, hanem a jövőtökről.-mondtam.
-Tudom. De rólunk is. -mondta halkan.
-Én... el kell fogadnod.-mondtam halkan. Pat közelebb jött, és megsimította az arcomat. Nem pont ettől a mozdulattól, de kiszakadt belőlem a zokogás. A fejemet a mellkasának döntöttem, ő pedig megint átölelt. Így álltunk egészen addig, amíg hirtelen fel nem kaptam a fejem.
-Hé! Ünnepelnünk kell! Befutottatok!-mondtam. Kimentünk a teraszra, ahol eddig Andy és Joe várakoztak, akik a balhé elején ide húzódtak. Lassan Viki és Pete is kijöttek a szobából, ahova beszélni mentek, nekik is volt miről.
-Van pezsgőd?-kérdeztem Pete-től. Benéztem a hűtőbe, és háát... Pezsgő nem volt benne, de találtunk egy fél doboz bontott kólát, miben nem sok volt már a szénsav. Azzal koccintuttunk. Szomorúan néztem végig a társaságon, majd úgy döntöttem, kell nekem egy kis levegő. Kimentem a teraszra, és elgondolkodtam, hogy hogyan tovább. A kis filozofálásomat az ajtó csukódása szakította félbe. Joe jelent meg mellettem.
-Szia.-köszöntem neki.
-Szia. Mi a baj?-kérdezte.
-Tudod...nehéz menni hagyni titeket. -mondtam.
-Csak három hónap, nem egy örökkévalóság.-mondta Joe.
-Nekem örökkévalóság lesz. -egy kis csend után szólaltam meg újra.-Szakítanom kell Patrickkel, te is tudod.-mondtam a szemébe nézve.
-Tudom.-mondta egy sóhajtás után. -Nagyon önzetlen vagy. Más lány nem engedné el. Itt tartaná.-mondta Joe, én pedig könnyes szemmel néztem az utcát. Bólintottam egyet.
-Ő megpróbálná a távkapcsolatot, de akkor nem lenne teljesen ott nektek. -mondtam.
-Viki és Pete megpróbálják.-nézett rám.
-Én...nem tehetem ezt veletek. -fejeztem be egy kis szünet után a mondtatomat. -Petenek jót tesz. Komolyabbá teszi egy kapcsolat. Megéri. Pat meglesz. -mondtam inkább magamat nyugtatva.
-Pokolian fog szenvedni.-mondta Joe. -Tudom, hogy muszáj, de akkor sem tetszik. -nézett le az utcára.
-Nekem se. -mondtam, és irigyeltem az utcán sétáló embereket. Boldogok voltak. Nekem most hullott darabjaira az életem.
-Sziasztok.-jött ki hozzánk Pat, Joe pedig diszkréten bement. Nem. Nem tudom most megtenni. Amint megláttam, a bűntudat és a fájdalom úgy mart belém, hogy sírni lett volna kedvem.
-Szia.-mondtam neki a vállam felett. Észre sem vettem eddig, hogy milyen hideg az áprilisi este, én pedig kint álldogálok egy trikóban. Vagy csak én éreztem annak?
-Nem fázol?-kérdezte Patrick, miközben hátulról átölelt.
-De.-mondtam, és már mentem volna be a dzsekimért, amikor ezt meg sem várva Pat levette a bordó pulcsiját, és belebújtatta a kezemet. Velem együtt leült az egyik kerti fotelbe, amik a teraszra voltak kirakva.Én nekidőltem a mellkasának, ő pedig a hideg kezemet simogatta. -Ha fázol, bemegyek a dzsekimért.-mondtam hátrafordulva.Hát, addig oké, hogy én nem fázok, de ő egy szál pólóban üldögélt.
-Nem kell.-simogatta meg a vállam. Hirtelen nagyon fáradtnak éreztem magam.
-Ritám...-simogatta meg a karomat Patrick.-Lassan induljunk.-mondta.Kinyitottam a szemem, és ránéztem. Már besötétedett. Elaludtam.
-Miért nem szóltál? Biztos kényelmetlen volt.-mondtam a számat elhúzva.
-Nem volt az.-mondta mosolyogva. Taxit hívtunk, és amikor hazaértünk, egy gyors zuhany után fáradtan dőltem be Pat mellé az ágyba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése