-Ó, miss Szalay, örülök, hogy újra látom!- szólt a diri. Idősödő nő, kb. 50, de nagyon tekintélyt parancsoló.
-Öö... jó napot... azt mondták, hogy fel kell jönnöm a belépőkártyámért, a könyveimért, és itt majd eligazítanak...
-Igen-igen, majd mindjárt ideküldetem az iskolatitkárt, és ő majd mindent elintéz magával.-mondta, majd besietett az irodájába, majd pár perc múlva visszajött, egy nővel.
-Miss Szalay, ő itt az iskolatitkár, együtt elmennek a titkárságra, ahol ki kell töltenie pár űrlapot a belépőkártyájához...
-Ó. köszönöm.
A mogorva iskolatitkárral elmentünk a titkárságra, ahol kitöltöttük a lapokat, a kezembe dobott (!!!) egy rakás tankönyvet, majd odaszólt, gondolom nekem.
-Arra van a tizenegyedikesek terme, az ötödik ajtó. és kifelé csukja be!!
-Köszönöm szépen!!-mondtam egy kicsit indulatosan, majd elindultam a termünk felé. amikor beléptem, először azt vettem észre, hogy nagyon kicsi a terem. Kis padok voltak sorokba rendezve, nem olyanok, mint otthon, ezek csak egy személyesek voltak. Amikor beléptem, pár kíváncsi arc nézett felém, növelve a zavaromat. aztán pár másodperc múlva már nem is voltam érdekes. Elpirulva ültem le az egyik üres padba, elöl, gondoltam, feláldozom magam. közben hátrapillantottam a vállam felett, gondoltam, megnézem az osztálytársaim. Mintha a gossip girlbe csöppentem volna. a "menő" sportolók mellett viháncoltak a partygörlök. De jó. Platinaszőkére kiszívatott haj, egy egész divatkatalógus rajtuk, és elég kirívó smink. Jajj. Gyorsan csekkoltam magam: összekötött, barna haj, alapozó, szempillaspirál, tus. Hát, én nem fogok full sminkben parádézni a suliban, az biztos. Még csak az kéne nekem. Hogy olyan legyek, mint ők. Pff. csöngetésig a helyemen zenét hallgatva üldögéltem, nyugtázva, hogy senki sem ül a mellettem lévő padban. amikor csengettek, belépett egy srác az ajtón. Ő sem olyan volt, mint a többiek. vörösesszőke haj, zöld szem, vastag keretes szemüveg, fekete kalap, fekete póló, sima farmer, tornacipő. egész helyes... gondoltam magamban. na, ez aztán elég érdekes megnyilvánulás volt. Elkezdődött az óra, az öfőnk jött be az ajtón, Miss McKyle. Hát, mondjuk, elég idős volt ahhoz, hogy miss legyen, gondoltam magamban.
-Ó, Miss Szalay, kijönne, kérem bemutatkozni az osztálynak?-minden szem rám szegeződött.
-Őhm... aha, vagyis akarom mondani, persze.- feltápászkodtam, és kimentem a tanári asztal mellé.
-Öhm, sziasztok, Szalay Rita vagyok, Magyarországról jöttem...-kb ennyit tudtam mondani magamról, majd csendben álltam. Nem volt ciki, egy kicsit sem, áhh.
-Köszönjük.-mondta az ofő. -ó, Rita, kitöltötted a papírokat?...
-Igen, már elintéztem.. - szóltam halkan, már a helyemről.
-Jó. Akkor a történelem. -kezdte az órát. Hát, elég unalmas volt a 19. század fejlődése. Sosem szerettem a törit.
Óra után odajöttek az osztálytársaim, hogy... hát, azt hiszem bemutatkozni, bár annak elég érdekessé sikerült.
-Ó, szia, Ashley vagyok, gondolom te vagy Regina-kezdte a legfeltűnőbb plázagörl.
-Rita vagyok...- mondtam volna neki, de a szavamba vágott.
- Nem érdekel, hogy ki vagy, vagy hogy honnan jöttél, csak azt akarom elmondani, hogy tudd, hol a helyed a gimiben, és nehogy rá merd tenni a kezed Davidre, mert különben megtudod, milyen a pokol, drágám!- mondta, azzal elviharzott.
-Hát ez érdekes volt.-szólt egy hang mellettem. Megfordultam, és láttam, hogy a mellettem ülő srác feláll.
-Szia, Patrick vagyok, Patrick Stump.-mondta a kezét nyújtva felém.
-Öhm.. szia, Rita vagyok. Ugye nem azért beszélsz velem, mert elfoglaltam a helyed?-kérdeztem félve a választól. Mire kimondtam a mondatot, Patrick elkezdett nevetni.
-Dehogy is. Csak üdvözölni akartalak a gimiben.
-Ó. Óó. jajj, bocsi, nem akartam...
- Semmi baj...-mondta egy félmosoly kíséretében. - Ha bármire szükséged lenne, vagy valamit nem találsz, csak szólj.
-Hű köszi. Nem hittem volna, hogy bárki hozzám szólna ma...- mondtam volna neki, de már eltűnt.
A többi szünetben a helyemen hallgattam a zeném, Patricket viszont sehol sem láttam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése