Reggel korán kellett kelni, amit Viki nem nagyon bírt.
-Ajj, ezt sosem fogom megszokni...-nyöszörgött amikor átkopogtam hozzá, hogy kelljen fel.
-Pedig meg kellene.-mondtam neki, miközben átmentem a szobájába, mert hajlamos lett volna visszaaludni.
-Na, első nap az új suliban...-mondtam, visszaemlékezve az én első napomra.Ashley halálra ijesztett, csak Patrick beszélt velem.... mennyi mindent máshogy csinálnék...! A merengésemet Viki szakította félbe.
-Jól vagy? - kérdezte, mivel elég fura fejet vághattam.
-Persze. Egy tanács: Davidet kerüld el... - emlékeztem vissza a a randinkra, és az utána következő napra, amikor Patrick megvédett.
-Nyilván. - mondta Viki. Ezután csendben készülődtünk, de egyszer csak megszakítottam a csendet.
-És hova is mentek ma Pete-tel? -kérdeztem vigyorogva.
-Háát, mivel egyikünk sem szereti a puccos helyeket... pizzázni.-nézett rám, figyelve a reakciómat.
-Nem is tudnálak titeket elképzelni egy étteremben...-méláztam el, és tényleg elképzeltem, hogy Viki alkalmi ruhában (!) magassarkúban(!!!!) tipeg az étteremben, mellette Pete öltönyben. Amint ezt elképzeltem, ösztönösen felnevettem. Nem sokára már a suli felé vettük az irányt, előtte természetesen bementünk a starbucksba. Miután megvettük a kávékat, felültünk a buszra. A portán átvágva elkísértem az igazgatóiba. Megvártam előtte, majd miután ugyanúgy becsapta az ajtót, mint nem is olyan régen én, segítettem a könyvekkel.
-Mi az, csak nem flegma volt a titkár? -kérdeztem mosolyogva.
-Fúhh az nem kifejezés...-mondta. Elsétáltunk az osztályterembe, majd beléptünk rajta. Mint az én első napomon is, mindenki ránk nézett. Illetve Vikire. Majd pár pillanat után elfordultak, és Ashley jött oda hozzánk.
-Sziasztok! -köszönt nekünk. Mostanra már nagyon kijött Viki meg Ashley a kezdeti nehézségek ellenére is.
-Szia!-mondtuk kórusban, amikor valaki félbeszakított.
-Szia! Nem lenne kedved...-kezdte volna David, de Viki félbeszakította.
-Szia! Nem.-mondta flegmán. Ezzel ez el volt intézve. Büszke voltam rá. David elképedve ment el. Nem hiszem, hogy hozzá lett volna szokva, hogy valaki elutasítja. A tanórák gyorsan elmentek. Az utolsó óra csengője után Patrick jött oda hozzám.
-Szia!-mondta nekem, egy ölelés kíséretében, amitől majdnem megszakadt a szívem. Soha nem lesz már ugyanolyan.
-Szia! -mondtam neki én is.-Végül bekasztliztak? -kérdeztem nevetve, mert eddig ez eszembe sem jutott eddig.
-Nem, csak kicsit beszélgettek velünk...-mondta nevetve.
-Sajnálom.-mondtam neki lehajtott fejjel.
-Nem kell. Megint megtenném.-mondta lenézve rám.
-Hát, tedd meg Amberért!-mondtam hirtelen dühből. Nem tudom, honnan jött ez a sok keserűség.
-Miért kellene érte megtennem?-kérdezte összevont szemöldökkel.
-Hát, miután a barátnőd...-kezdtem.
-Mi van?! -kérdezte idegesen. -Amber nem a barátnőm, honnan szedted?-kérdezte felháborodva.
-Hát, nem tudom, rémlik-e, de megcsókoltad, és szivecskéket küldözget neked! -mondtam már én is idegesen.
-Hát tudd meg, hogy nem a barátnőm!-mondta az arcomba. Ez sokkolt. Egy kis idő múlva halkan szólaltam meg.:
-N-nem? -kérdeztem elcsukló hangon.
-Nem, ezt próbáltam neked elmagyarázni, a kórházban, és tegnap is, csak te nem hagytad!-mondta.
-Sajnálom.-mondtam még mindig halkan.
-Hát sajnálhatod is! -mondta az arcomba.-Ennyit senki nem ér meg..-mondta, majd elviharzott. Én könnyes szemmel néztem utána. Fel sem fogtam, amit mondott.
-Rita, mi történt?-kérdezte Viki, amikor látta, hogy sírok.
-Hazafelé elmondom... csak menjünk.
Délután Viki lépett elém.
-Figyelj, lemondhatom a randit, ha szükséged van rám..-kezdte.
-Jajj, dehogy is, majd áthívom Ashleyt.-nyugtattam meg.
-Jó. Másik kérdés: hogy nézek ki?-kérdezte izgatottan. Fekete csőfarmer, fekete converse, fehér, brooklyn feliratos felső, bőrdzseki, füstös fekete smink.
-Nagyon szép vagy!-mondtam neki mosolyogva.
-Mennem kell, Pete itt van, majd jövök... -rohant az ajtó felé.
-Érezd jól magad!-kiabáltam utána.
Mivel nem volt kedvem Ashleyt zavarni, megnéztem egy filmet, és a végén jártam, amikor Viki esett be az ajtón.
-Húúú.... -mondta nagyot sóhajtva.
-Na, mi volt? -kérdeztem mosolyogva.
-Hát... Az van, hogy... azt hiszem, van barátom.-mondta ünnepélyesen.
-Gratulálok nektek.-mondtam neki.
-Megcsókolt. -mondta ábrándozva.
-Hűű.-mondtam, és Viki hátast ugrott mellém az ágyra.
-Olyan aranyos. Meg cuki. Meg helyes... és awhhh....-mesélte tovább. Sokáig beszélgettünk még, de aztán szépen lassan Viki is átvonult a szobájába aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése