Amint hazamentem, jó lányhoz híven azonnal kiválasztottam a ruhámat és a cipőmet, annak ellenére, hogy még órák voltak hátra a buliig. Miután péntek volt, nem lett volna muszáj bepakolnom és tanulnom, ráért volna szombaton vagy vasárnap, de mivel nem tudtam mit kezdeni magammal, ezt is megcsináltam. Hét órakor, amikor megjött Ashley, gyorsan felpattantam a kanapéról, és örültem, hogy végre nem kell unatkoznom. Beengedtem.
-Szia! - mondtam neki (kicsit) túlpörögve.
-Szia! -köszönt ő is. Felmentünk a szobámba.
-Mikor kezdődik a buli? - kérdeztem tőle.
-Most. De nyolckor kezdődik a zene, addig alig van élet. - mondta a válla felett, miközben kiszedte a táskájából a ruháját.Gyönyörű ruha volt, türkizkék, ami szépen kiemelte a kék szemét. Pánt nélküli, hátul hosszabb. Úgy nézett ki benne, mint egy tündér. Én egy fekete, mell alatt húzott, pántos ruhát vettem fel, aminek az anyaga mintás volt, pink rózsák voltak rajta, egy fekete tűsarkúval. Ashley is hasonló cipőt választott, csak az övén felül arany pántok voltak. Gyorsan köntöst vettünk fel a ruháinkra, nehogy a sminkkel összekenjük őket. Ő fekete-arany sminkkel emelte ki a szemét, ami tökéletesen passzolt a ruhájához, természetes színű szájfénnyel. Én fekete füstös sminket tettem fel, ugyanolyan pink rúzzsal, mint a ruhámon a rózsák. Ez után jött a haj, amit egymásnak csináltunk meg. Ashley haját vasaltam, amikor hirtelen megszólalt:
-Mi van Patrickkel? - kérdezte kíváncsian. A kérdés bár meglepett, örültem annak, hogy végre valakinek elmondhatom. Kiöntöttem neki a szívem, elmondtam, hogy Patrick majdnem megcsókolt. Elmondtam az aggodalmaimat azzal kapcsolatban, hogy miért nem csókolt meg.Ő közben végig egy szót sem szólt.Csak mosolygott. És ez nagyon idegesített.
-Most meg mit mosolyogsz?!- kérdeztem egy csöppet idegbajosan.
-Rita, te nem látsz a szemedtől? - tette fel a költői kérdést. -Szeret téged! Csak fél. És reméld, hogy nem ijesztetted el. Te is szereted. Mindig csillog a szemed, mikor róla beszélsz. Látom. És nagyon nagy hülyeséget csináltál, amikor meg akart csókolni, és te ezek szerint nem reagáltál valami jól.Mindent túlbonyolítasz. - mondta. Nem. Vagy is. Lehet. Ezután csöndben csináltam meg a haját. Miután Ashley kész lett a hajam besütésével, belenéztem az egész alakos tükrömbe, és nem beképzeltségből mondom, de amit láttam, az nagyon tetszett. Gyönyörű voltam. Ekkor Ashley lépett mellém.
-Nem szívesen mondom ezt, de még nálam is jobban nézel ki. - jegyezte meg viccesen, mire felnevettem.
-Indulhatunk? . kérdeztem, miközben felvettem a bőrdzsekimet, és felkaptam a táskámat.
-Igen. Vigyázat, jövünk!! - mondta, miközben leindultunk Beültünk a kocsijába, ahol gyorsan be is kapcsoltuk a fűtést. Hát, igen. A ruháink szépek voltak, de a hideg ellen nem sokat védtek.Amikor ráadta a gyújtást, bekapcsolt a rádió is, amiben éppen David Guetta Bad című száma ment. Együtt énekelve a rádióval indultunk el a sulihoz, ugyanis ott tartották a bulit, mert csak ott volt annyi hely, de hátránynak ott volt mindig egy felügyelőtanár. Egy darab, ami nem volt sok, de azért mégis ott volt. Amikor megérkeztünk, rá pár percre kezdődött a zene, úgyhogy tudtam még beszélni Patrickkel. A rögtönzött stínpad mellett állt, és beszélt valakivel. Csak a hátát láttam. Derékig érő platinaszőke haj, iszonyatosan rövid szoknya, ami ráadásul bőr hatású, és amikor megfordult, láttam, hogy ehhez egy fekete cső top, és nagyon erős fekete smink, szegecses karkötők, nyaklánc, és szintén szegecses magassarkú bokacsizma volt a lányon. Hát, volt önbizalma, az biztos. Amikor megfordult, abbahagyta a nevetést, és gyanúsan méregetni kezdett. Punkbarbie, semmi kétség. Azt hiszem, tizenkettedikes volt. Talán Amber volt a neve.
-Szia Patrick!- mentem oda hozzá, hogy megöleljem, és elégedetten nyugtáztam, hogy lélegzet elakadva méri végig minden egyes porcikámat.
-Szia Rita.- mondta áhítatosan, szerintem még mindig sokkolódva. Ettől valamiért nagyon boldog voltam.
-Csak sok szerencsét szerettem volna kívánni... - magyarázkodtam. -Ó, szia - köszöntem a lánynak, mintha csak most vettem volna észre. - Na akkor ügyesen! -mondtam Patricknak, azután visszamentem Ashleyhez.
-Rita, khmm Patrick.... Randizik azzal a lánnyal...- mondta óvatosan. Nem. Az nem lehet.... Vagy... Gondoljuk csak végig... A lány nagyon furán méregetett... Ó... Ne... Nemnem... Ne.... Patrick randizik!! Mondani akartam még valamit Ashleynek, de elkezdődött a zene. Patrick énekelni kezdett: "I thought of angels... Choking on their halos..." Ez volt az első szám... Aztán jött a többi. Kb. 3 szám után szüntet tarthatot, és amikor lement a színpadról, a szívem szakadt meg. A lány odarohant hozzá, belecsimpaszkodott a nyakába, és... megcsókolta!!! Aztán a nyakába fúrta a fejét, ahogyan én szoktam. Ashley megpróbált elrángatni, de én kővé dermedtem. A könnyeim Patakokban ömlöttek a szememből, és nem akartak elfogyni, de akkor Ashley már arrébb tudott vinni, ki a folyosóra. Leültem a fal tövébe, és üvöltöttem... bőgtem, nem törődve a sminkemmel. Nem, ez egyszerűen nem lehet! Csak sírtam, és sírtam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése