Pénteken kiengedtek a kórházból, aminek nagyon örültem. Nem mintha nagyon rossz lett volna, mert a barátnőim minden nap bejöttek hozzám, ahogy ígérték. Csak már untam a tehetetlenségemet. Meg azt is nagyon vártam, hogy Viki végre beköltözzön. Eddig hotelban lakott, de ma már beköltözött hozzám. Még meg kell szoknom, hogy nem vagyok egyedül. Nem mintha nem örülnék Vikinek, nagyon jó, hogy hozzám költözik. Nem leszek minden nap egyedül! Segítettem Vikinek, ami abból állt, hogy ő pakolt, én meg néztem. Bár ha akartam sem tudtam volna segíteni. Hamar berendezkedett a mellettem lévő szobába. El kellett mennie beiratkozást intézni a sulinkhoz, én pedig otthon maradta, bár elég nehéz volt meggyőzni róla, hogy rendben leszek.
-De nagyon sietek! Jaj, Rita, biztos minden oké lesz? - kérdezte ezt a témát kicsit túlpörögve.
-Persze, csak menjél, mert el fogsz késni!! - sürgettem, mert tényleg késésben volt.
-Jaj ne, rohanok, szia, sietek!- mondta már az ajtóból.
-Szia! Oké! - kiabáltam neki, és így sem voltam benne biztos, hogy hallotta.
Két óra múlva ért vissza.
-Szia! Hogy sikerült? - kérdeztem tőle, amint belépett.
-Felvettek, de történt még valami!- mondta izgatottan.
-Mi az? - kérdeztem.
-Ne hiszed el, mi történt a buszon. Éppen zenét hallgattam, Panic! at the discot, amikor egy srác megszólított, mert hallotta a zenémet a fejhallgatómból, és beszélni kezdtünk a zenéről, és ú képzeld egy bandában játszik, mondtam neki, hogy tudok gitározni, és mondta, hogy menjek el a próbájukra holnap, és mondtam hogy sajna nem mehetek mert veled leszek és mondta hogy hozzalak nyugodtan téged is meg vigyek gitárt, és olyan aranyos volt! - hadarta. Amikor izgatott, mindig hadar.
-De jó! - mondtam neki. - De nekem nem kell mennem, menj csak nyugodtan! - folytattam, mert nem akartam zavarni.
-Légy szíves gyere velem! Nélküled nem megyek!- jelentette ki.
-Hát, akkor... holnap próbára megyünk! - mondtam neki.
-Jaj, Rita, annyira boldog vagyok! - mondta nekem szerelmesen.
Aznap valahogy mindig erről a srácról beszélt, nem folyamatosan, és nem is pont róla, de mindenről ő jutott az eszébe. Szerelem. Milyen szép is az! Bahh. Este átkopogott a falon.
-Szerinted miért hívott engem el? - kérdezte tőlem fáradtan.
-Mert tetszel neki.- válaszoltam félálomban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése