Másnap reggel Viki és Ashley jöttek be hozzám, mivel szombat volt.
-Hogy vagy? - kérdezte tőlem Viki aggódva. A legjobb barátnőm fekete haja fel volt fogva, gondolom sietett, korán jöttek, és mondjuk. Khm. Nem egy korán kelő típus. Amikor még otthon laktunk, sokszor aludt nálunk hétvégente, vagy éppen olyan is volt, hogy én náluk. Olyankor sokáig fent voltunk, és délután keltünk. Nagyon boldogok voltunk. A mostani életem sokkal bonyolultabb. Patrick, anyuék. Patrick. Amint előző este Viki és Ashley elmentek, egyedül maradtam a gondolataimmal. Előtört belőlem a keserűség és a düh. Sírtam. Ismét. Egyszerűen ezt hozta ki belőlem. Szeretem Patricket, és most összetört a szívem, és nem hiszem, hogy valaha újra bízni tudok. Amikor aznap reggel a legjobb barátnőim bejöttek hozzám, látták rajtam, hogy elkezdtem felfogni a dolgokat. Hogy Patrickkel a kapcsolatom véget ért, mielőtt elkezdődött volna. Tudták, hogy beszélnem kell róla.
-Figyelj, Rita... öhm... Nem hívott Patrick? - kérdezte nem túl tapintatosan Ashley. Hát őt nem is azért szeretem.
-Nem tudom, még nem tudtam átnézni a dolgaimat amit anyuék behoztak... - utaltam arra, hogy fekvő gipsszel kissé korlátozva vagyok. - Bekapcsolnád a mobilom, hátha hívtak anyuék? - direkt azt mondtam, hogy anyuék, mert azt akartam sugallni, hogy nem érdekel, hogy Patrick hívott-e. - Nem érdekel most más. - hazudtam. Persze, hogy érdekelt. Attól még, hogy összetörte a szívem, nagyon is szeretem Patricket. Az ilyen érzések nem változnak meg egyik pillanatról a másikra. Még ilyen kaliberű történéstől sem.
-Persze. - mondták egyszerre, és néztek egymásra, hogy most akkor melyikük legyen, aki e nemes tettet véghez viheti a kedvemért. Nagyon nem bírták egymást. Szöges ellentétei egymásnak, és mind a ketten féltékenyek voltak egymásra. Ashley, a az új legjobb barátnőm, aki természetesen féltékeny volt a régi legjobb barátnőmre. Viki, a régi legjobb barátnőm, aki természetesen féltékeny volt, azt érezhette, hogy lecseréltem. Azonkívül a kinézetük is teljesen más, Ashley tipikus csajos, szőke hajjal, Viki pedig pont hogy ennek az ellentéte, fekete hajjal, rajta még például sosem láttam szoknyát, vagy például magassarkút.
-Mindegy, hogy ki, csak kérlek, adjátok ide. - szóltam rájuk, utalva arra, hogy ez most nem éppen a megfelelő hely vagy idő erre. Viki felkelt, mivel ő volt közelebb a táskámhoz, ő adta oda a mobilom. Bekapcsoltam, és megnéztem a nem fogadott hívásaimat. 167 (!!!) nem fogadott hívásom volt Patricktől, és 34 üzenetem szintén tőle, amit nem néztem meg, mert tuti hogy sírógörcsöt kaptam volna tőlük. Viszont volt egy üzenetem, ami érdekelt, anyáék írtak, hogy leszálltak biztonságban. De jó. És ekkor elkezdett csörögni megint a telefonom. A képernyőn Patrick beállított képe jelent meg, és az ő csengőhangja szólt. A képen ketten voltunk, a fejünket összedugva selfieztünk, a beállított csengőhangja pedig Chrstina Perri Thousand Years című száma volt. A telefonomat nézve merengtem, és el is felejtettem kinyomni, csak néztem a képet. Az utolsó közös képünk. A buli napján csináltunk. Majdnem elsírtam magam. Tegnap estig bármikor megölelhettem, beszélhetem vele, és... Annyira nagyon hiányzott... de ő már másé. Amberé. Gyorsan lehalkítottam a telefonom, mert egyfolytában csörgött és pittyegett.
-Nem veszed fel? - kérdezte Ashley aggódva.
-Nem. - mondtam határozottan. Vagyis pontosabban reméltem, hogy határozottnak tűnök.
-Jó. - mondta szomorúan nézve.
-Mikor engednek ki?- kérdezte Viki, elterelve a témát.
-Még a héten bent kell lennem... -mondtam kedvetlenül, mert nem tudtam elképzelni, hogy mit fogok én itt csinálni.
-Én minden nap itt leszek.- ígérte nekem Viki.
-Én is. - mondta Ashley. Megtehették ezt, mivel a jövő hét tavaszi szünet lesz.
-Köszönöm. - mondtam nekik hálásan. Tényleg az voltam, egyrészt mivel nem tudtam, mit fogok csinálni unalmamban, másrészt nem fogok egyedül maradni a gondolataimmal. Egész nap bent voltak velem, csak a látogatási idő végén mentek el, és megígérték, hogy holnap is be fognak jönni. A sok fájdalomcsillapítótól tiszta tompa voltam egész nap, és nagyon könnyen el is aludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése