Sírtam. Nem tudom hogy meddig. Ashley a legjobbat tette, amit csak tehetett: meghallgatott. Bőgtem, bőgtem, és bőgtem.Aztán egyszer csak megszólalt:
-Ne csináld ezt! Ne legyél gyenge! Vágj vissza! - mondta idegesen. Igen, igaza van. Vissza kell vágnom! Nem hagyhatom neki! Mit képzel? De nem tudnám bántani. Soha... Nem, ezt nem szavakkal fogom elintézni. El kell tőle szakadnom, és visszaadni neki azt, amit én éreztem, amikor megláttam azzal a lánnyal. Dühös voltam a lányra, amiért ott volt. Annyira dühös voltam Patrickre. És dühös voltam magamra, amiért nem tudok rá dühös lenni. Egyszerűen képtelen voltam rá. Nem hittem el, hogy ő ugyan az a fiú, aki ott a társalgóban megvigasztalt és majdnem megcsókolt. Ennek a fiúnak akartam most visszaadni azt a mérhetetlen fájdalmat és keserűséget, amit én éreztem. És akkor ez tűnt helyesnek. Visszavágni. Hirtelen felpattantam, és ez Ashleyt eléggé váratlanul érhette, mert ugye az egyik pillanatban még nagyban sírtam, a másikban meg egyszer csak felpattantam és dühösen megtöröltem az arcom.
-Na, menjünk, igazítsuk meg a sminkemet, és mutass be a barátaidnak! - mondtam egy műmosollyal az arcomon.
-Nincs semmi bajod? Mit tervezel? - kérdezte Ashley rosszat sejtve. Csak pár hete ismer, mégis túl jól. A francba.
-Semmit, csak szeretnék egy jót bulizni!- mondtam totál természetesen. Ashley tudta, hogy valami rosszra készülök. De az álcát még tudom tartani, nem?
-Nagyon fura vagy... - mondta gyanakvóan. És milyen igaza volt!
-Na, menjünk! - húztam magammal a mosdóba, hogy feltegyek egy új sminket, szerencsére hoztam magammal minden smink kelléket, mert milyen lány lennék, ha nem vittem volna? Gyorsan kijavítottam a sminkem, szerencsére elég profi vagyok sminkelésben, úgyhogy ugyanolyan jól sikerült, ha nem jobban. Azután odamentünk Ashley barátaihoz, én kiszúrtam a leghelyesebb fiút, és vele kezdtem el beszélgetni. Simán az ujjam köré csavartam, és elrángattam táncolni, olyan helyre, ahol Patrick látókörében voltunk. A srác szerencsére elég buta volt, hogy ne vegye észre, hogy mit csinálok. A helyes arc és az ész nem mindig jár együtt. Elértem, amit akartam: Patrick egyszer csak kiszúrt minket, addig unott arcot vágott, de amikor meglátta, hogy azzal a fiúval táncolok látszólag boldogan, egyszer csak megdermedt, és leplezetlenül nézett. Körülötte mindenki ugrált, csak egyedül ő állt egy helyben. Akkor a punkbarbie elkezdte keresni a szemével, hogy mit néz, és akkor úgy gondoltam, hogy le kéne lépni mielőtt esetleg megtépne. Csak úgy merő véletlenségből. Szerencsére nem vett észre, legalább is én úgy láttam.
-Menjünk, igyunk valamit! - mondtam a "páromnak" aki eddig nem mutatta hogy tudna beszélni. Ittunk egy-egy kólát, aztán visszamentünk a társaságunkhoz.
-Hogy megy Kyllal? - kérdezte tőlem Ashley.
-Ő. Nagyon jól. - válaszoltam oda sem figyelve.
-Igen? Biztos sokat beszélgettetek, ha azt sem tudod, hogy Brandonnak hívják. - mondta Ashley idegesen -Nem tudom, hogy mit csinálsz, de nagyon gyorsan fejezd be! - sziszegte a fogai mögül Ashley.
-Mit? - kérdeztem, mintha nem tudnám, hogy miről beszél. Pedig pontosan tudtam. Ashley még mondott valamit, de nem tudtam odafigyelni, mert valami elterelte a figyelmem. Patricket figyeltem, és ő pedig engem. Vagyis pontosabban a srácot, aki ebben a pillanatban a derekamon nyugtatta a kezét. A pillantása Brandon kezére tévedt, és ekkor valami elsötétült az arcán. Aztán elfordult, és elment valahova. Addig én próbáltam bekapcsolódni a beszélgetésbe. Amikor visszajött, egy üveg volt a kezében. Nem láttam, hogy mi, de amikor egyszer közelebb jött, megláttam, hogy mi az. Egy vodkás üveg. Nem. Ezt azért nem hagyhatom. De elmúlt 18. Nem kell nekem vigyázni rá. Mondjuk, itt, az államokban nem fogyaszthat még legálisan alkoholt, de más tinik is ittak a buliban. Nem lesz semmi baja. És ha lesz is? Majd aggódik érte az a punkbarbie! Még beszélgettünk kb egy óráig, amikor is, Brendon elhúzott engem táncolni.
-Mi az? - kérdeztem tőle, amikor megálltunk egy helyen.
-Csak egyedül akartam veled maradni...-mondta srác. Aztán... megcsókolt. Vagyis meg akart, mert amint megtörtént volna, valaki behúzott neki. A körülöttünk táncolók vették csak észre először, de aztán egyre többen. Deja vú érzésem támadt. Csak éppen az egyik fél megváltozott. Nem David, hanem Brendon volt. Brendon a földre terült a hirtelen ütéstől, és ekkor a körülöttünk állók kis kört alakítottak ki a dulakodók körül, és onnan nézték őket.
-Te meg ki vagy?- üvöltötte Brandon. Erre Patrick nem válaszolt, csak visszaütött.Dulakodtak. Már legalább két perce próbáltam őket szétválasztani, amikor valaki elkiabálta magát:
-Valaki hívjon rendőrt! - Először nem tetszett az ötlet, de inkább ez, mint hogy valakinek baja essen. Egyszer csak két-három rendőr futott be a tesiterembe, és szétválasztotta őket. Beszélni akartam Patrickkel, most. Ha megtámadta Brandont, akkor az talán at jelenti, hogy... lehet, hogy... futottam le a lépcsőn a rendőrök után, akik be akarták vinni Patricket és azt a másikat kihallgatni, vagy nem tudom.
-Patrick!- kiabáltam, remélve, hogy meghall.
-Rita!- hallottam a hangját a lépcső aljáról. Futottam, ahogy csak bírtam.
-Patrick! Én... - egy lépcsőfok, amiben megbotlottam... ez volt az utolsó dolog, amire emlékszem... aztán teljes sötétség... talán valami sziréna....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése