-->

2014. június 24., kedd

Just one yesterday: 8., rész

8., rész- a meghívás


Másnap reggel, ahogy sejtettem nehezen keltem, mert hát... ő... igen. Kicsit korán feküdtünk le Ashleyvel. Mármint korán reggel. Emiatt ismételten kicsit zombi hatást keltettem, de jó sok alapozóval és korrektorral azt is el tudtam fedni. Felöltöztem: fekete hosszú póló, azték mintás leggings, szegecses bakancs és csősál. A hajamat kócos kontyba rendeztem, és mivel kint sütött a nap, pilóta fazonú napszemüveget vettem hozzá. Korábban kész lettem, így korábban is indultam el, de örültem neki, mert így még nyugodtan szürcsölgethetem a kávémat, ami mellé most kivételes péksütit is vettem. A fülhallgatómban Mika: Happy Ending című dala szólt, és hirtelen nem tudtam, milyen érzéseket vált ki belőlem ez a dal. Szomorúság, boldogság, búcsú? Nem tudom, egyszerűen ezeknek a meghatározhatatlan keveréke. Ahogy beértem a suliba, az újdonsült belépőkártyámat felmutatva (reggel szedtem ki a postaládából), a termünk felé siettem, ami előtt Ashley várt. Amikor meglátott, elkezdett felém jönni. A makulátlan arcán izgalom látszott. Ajjaj, valamit akart. De nagyon. És én ettől féltem.
-Szia! - köszöntem neki, de vagy nem hallotta, vagy figyelmen kívül hagyta. Hát, mivel Ashleyről van szó, szerintem az utóbbi.
-Ma buliba megyünk. - jelentette ki halál nyugodtan.
-Megyünk? - kérdeztem a többes számra utalva.
-Igen, megyünk. - jelentette ki.
-Ashley, én nem szeretnék... Senkit sem ismerek... - kezdtem volna a mentegetőzést.
-Ott lesz Patrick is... meg én is....- mondta, figyelve a reakciómat.
-MI?? Patrick bulizik?- kérdeztem hitetlenkedve.
-Hát, ő lesz az élőzene. - mondta Ashley.
-Patrick tud énekelni? - kérdeztem még mindig elképedve.
-És gitározni. - mondta Ashley unottan, várva, hogy felébredjek a sokkból.
-Na, akkor megyünk? -miért akarja Ashley ennyire, hogy én is menjek? Óh. Hirtelen megértettem.
-David ott lesz? -kérdeztem, már tudva a választ.
-Hát, nem tudom... - mondta Ashley tettetett érdektelenséggel, de én tudtam, hogy fél.
-Jó, persze, hogy megyek. - mondtam lemondóan.
-Jó, akkor hétre érted megyek hozzátok, hacsak nem Patrickkel mész...
-Miért mennék Patrickkel? - kérdeztem meglepve. Ashley furcsán nézett rám.
-Ö... nem tudom. Akkor odamegyek hétre, hogy elkészülhessünk, jó?
-Jó. - mondtam mosolyogva. Egyre jobban kedvem lett ehhez a bulihoz. Vajon azért, mert tudtam, hogy Pat is megy? Igen, mert az egyik legjobb barátom. Biztos azért. Igen, ez a megoldás.
Egész nap a bulin agyaltam, de elfelejtettem Patricknek mondani, hogy én is megyek.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése