Egyik nap az utolsó óra kicsöngője után éppen pakoltam a cuccom, amikor azt vettem észre, hogy valaki áll mellettem. Felnéztem, és egy nagyon helyes fiút láttam magam mellett, arcán egy tudom-hogy-megdöglesz-értem mosoly volt. Hát, mindent egybevéve, elég beképzeltnek nézett ki. Az ajtóban pedig Patrick állt, és a srácot méregette.
-Szia, David vagyok.-vajon Ashley Davidje? Biztos.
-Szia, Rita vagyok...-mondtam eléggé bizalmatlanul.
-Arra gondoltam, hogy nem lenne kedved eljönni ma velem moziba?
-Öhm. Nem tudom, elég sok...-kezdtem volna magyarázkodni, de a szavamba vágott. Itt senki sem hallgat végig?!
-Naa... légyszi!!- mondta még mindig a macsós mosollyal a fején.
-Csak egy pillanat, azt hiszem Patrick akar velem beszélni.-mondtam, és odamentem hozzá.
-Szia Patrick!-mosolyogtam rá.-Mit szerettél volna mondani?
-Semmit, menj csak.- mondta egy döbbent és egyben gúnyos mosoly mellett.
-De...-kezdtem volna, de egyszerűen otthagyott (!!!). Visszamentem Davidhez.
-Kérleek!!-mondta nekem. Mivel nem volt kedvem elvágni a társasági életem, gondoltam akkor most elfogadom a meghívást. Meg hát bevallom kicsit Ashleyt is fel akartam idegesíteni... és ha már Patrick sem foglalkozik velem....
-Öh, jó, de előtte haza kéne mennem, hogy lepakoljak, stb...
-Hú, te ilyen jó kislány vagy?- mondta lenézően. - Akkor hétre érted mehetek?
-Aham... -mondtam kicsit megbántva.
-Hol laktok?- kérdezte, ismét a szavamba vágva.
-A hetedik és a Rosewelt sarkán. a 27-es szám. Csöngess, ha odaérsz...
-Jó. már alig várom! -kacsintott rám magabiztosan.
-Jó. akkor hétkor.- és elsétáltam.
Amikor hazamentem, szokás szerint nem találtam otthon senkit, anyukámék elég sokat utaznak, így van, amikor hónapokig nincsenek itthon a munkájuk miatt. Tanultam, bepakoltam holnapra, lezuhanyoztam, és felvettem egy fekete trikót, színes, virágos, csőszoknyával, leggingssel, és egy olyan bőrdzsekivel, aminek az ujja farmer, és természetesen az ugg csizmámmal. a sminkemet csak megigazítottam, gondoltam, a moziban úgysem engem fog nézni mindenki, hanem a filmet. - Elég nagyképű ez a David, lehet, hogy el se kéne mennem.... de most már késő. Hét után fél órával (!!!!) érkezett meg David, és kettőt dudált. Még jó, hogy mondtam neki, hogy csengessen. Felkaptam a táskám, és kisiettem, jobban mondva inkább kivánszorogtam a házból. Fekete cabrio. Tud élni, azt meg kell hagyni.
-Szia, itt vagyok.-mondta ugyanazzal a beképzelt mosollyal a fején.
-Fél órát késtél. - mondtam. Nem vagyok egy hárpia, de ha már ő könyörgött, akkor figyeljen már oda.
-Óh, bocs volt egy kis dolgom...- mondta nekem flegmán.
-Jó, csak mondtam...
Amíg a mozihoz értünk, egy szót sem beszéltünk. Amikor megérkeztünk, bementünk a moziba, és választottunk egy filmet. Vagyis inkább David választott egy filmet. Valami robotos fantazy volt. Eléggé untam. Na mindegy. Észrevettem, hogy át akar karolni.
-Hé, nem!- szóltam rá. Ja, és mindezt a film közepén.
-Most miért?- kérdezte, majd újra próbálkozott.
-Ne nyúlj hozzám!- mondtam neki, és kiszaladtam a moziból. Hazafelé gyalogoltam a hidegben. De jó lett volna, ha valaki hazavisz...Egyszer csak lépteket hallottam magam mögött. Félve hátrafordultam, és Patricket pillantottam meg.
-Patrick! Mit csinálsz itt? De jó, hogy itt vagy!-kezdtem volna a beszélgetést.
-Rita, hol hagytad Davidet? - nézett rám lesajnálóan, és meg is került gyorsan, és otthagyott, ma már másodszorra. Sírva néztem utána. Hazamentem, vettem egy nagy fürdőt, közben zenét hallgattam. Már este kilenckor lefeküdtem, mert nem tudtam magammal mit kezdeni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése