Reggel, felöltöztem: egy fekete fehér nyomott mintás felső, rá egy farmermellény, fekete leggings, ugg csizma, és egy fekete pamutsapi. Ehhez kivasaltam a hajam. Szokásomhoz híven elmentem a fehércsokis-mogyorós cappucinómért a starbucksba, majd a busszal a suliba. Amikor beléptem az osztályba, szokásos reggeli hangulata volt. Patrick a helyén ült, éppen zenét hallgatott. A ponpon lányok a sportoló fiúkkal voltak. Belépésemre Patrick csak rám nézett, aztán már megint elmélyedt a zene hallgatásában. Le akartam ülni a helyemre, de David ott termett előttem, elzárva az utamat a padomhoz.
-Ó, megjött a csajom!- mondta idióta vigyorral a fején.
-Nem vagyok a csajod. -szóltam oda neki flegmán.
-Ha én azt mondom, akkor az vagy!- szólt, és elindult felém. Lefagyva a döbbentettől, hogy megcsókolt(!!!) szólni sem tudtam egy pillanatig, de aztán észbe kaptam, és ellöktem.
-Hozzám ne érj még egyszer, te barom!!-üvöltöttem az arcába.
- Ó, igen? Morcos vagy? Halljátok, srácok??-szólt a barátainak, akik csak röhögtek. és ismét megindult felém. Lefogott, én meg visítottam.
-Héj! Engedj el, te állat!!-üvöltöttem az arcába, amikor egyszer csak valaki oldalról bevert neki egy hatalmasat, mire elvesztette az egyensúlyát, és elesett.
-Hozzá ne nyúlj még egyszer, hallod?- ordította Patrick (!) dühtől eltorzult arccal.
-Mit ugrálsz itt, te majom?! Menjél olvasni, vagy szervezgetni a kis bandádat!!-üvöltötte David, és már talpon is volt.
-Ne!! Ne csináljátok!-üvöltöttem, de senki sem vett észre.
Bezzeg ilyenkor nincsenek itt tanárok! David üvöltve esett neki Patricknek, és még én is felüvöltöttem, akkorát ütött Patrick gyomrába. De Patrick sem hagyta magát. Ismét megütötte Davidet, aki ezt viszonozta egy ütéssel Patrick orrába. Ennek hatására vér kezdett szivárogni az orrából. Ekkor döntöttem úgy, hogy itt ennek vége lesz, odamentem, és Patricket kirángattam a teremből. David még utánunk kiabált valamit, de nem érdekelt. elrángattam a második emeleti folyosóra, ami már elég messze volt a termünktől. Szereztem papírzsepit, leültettem Patricket a földre, és odaadtam neki a zsepit.
-Megőrültél? Akár el is törhetett volna valamid!!- üvöltöttem az arcába. Mivel az első óránk ma lyukas volt, nem aggódtam a csengő miatt.
-Nem, tudok én vigyázni magamra! Azt csinálok, amit akarok! Ha azt akarom, visszamegyek, és befejezem, amit elkezdtem!-üvöltött ő is.
-De nem kell ezt tenned!- veszekedtem tovább.
-Tudod, miket csinált volna az a hülye barom? Belegondoltál? - kérdezte sokkos? Vagy talán féltő? Arccal.
-Meg tudod védeni magam!- bizonygattam.
-Igen, láttam!-vágta oda idegesen. Ezek után farkasszemet néztünk pár pillanatig, majd lehajtottam a fejem.
-Köszönöm.-mondtam neki már nyugodtan.
-Szívesen.- enyhült meg az ő arca is.
Ezek után hirtelen felállt, és visszamentünk a terembe. David megindult felé amikor meglátta hogy visszajöttünk.
-Nem, nem! -szóltam rá Davidre.- Nehogy megmerd!
-Ugyan miért...? Ó, jó napot, Mr. Taylor! - szólt David, amikor meglátta a mögöttünk jövő irodalom tanárt.
-Ezért!-súgtam oda Davidnek, amikor elment a padom mellett.
Miután kicsöngettek az utolsó óráról, gyorsan szaladtam haza, nehogy Davidnek az eszébe jussak. Emiatt Patricknek sem tudtam köszönni, amit utólag nagyon sajnáltam. Amikor hazaértem, gyorsan ledobtam a cuccom, és felmentem a szobámba. Éppen olvastam, amikor egyszer csak hallottam, hogy csörög a telefonom.
-Szia anya!!-szóltam bele a telefonba.
-Szia kicsim!-szólt bele az anyukám a vonal másik feléről, valószínűleg a világ másik végéről. - figyelj kicsim, csak annyi, hogy sajnos nem tudunk hazamenni, csak pár hét múlva, mert elhúzódott...
-Igen?-kérdeztem elkomorodva.
-Sajnálom, kicsim.
-Nem baj, tudom, hogy muszáj...-ezek után már nem is tudtam igazán odafigyelni. Három hónap. Ennyi ideje nem láttam a szüleim. Úgy volt, hogy holnap este hazajönnek. Hát mégsem jöttek.
-Anya? - mondtam a telefonba.
-Igen? - kérdezte anyu.
-Figyelj, most mennem kell.... tudod, holnap suli... - mondtam erőtlenül.
-Jaj, persze. Szia! Szeretünk!
-Szia!
Leraktam a telefont, és elkezdtem zokogni. Senkit sem ismerek itt. A szüleim másik államban vannak. Kit akarok átverni? Csak egy 17 éves lány vagyok, egyedül egy idegen országban. Senki sincs velem. Ciki vagy nem ciki, haza akartam menni. A régi házunkba. A régi barátaimhoz. Zokogva aludtam el, és el voltam veszve. Eldöntöttem, hogy holnap felhívom anyáékat, hogy költözzünk haza. Ez lesz a legjobb- gondoltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése