De hirtelen hátrahőkölt. Nem tudtam mire vélni ezt a majdnem-csókot. Miért akart megcsókolni? Aztán miért nem? Nem értettem semmit.
-Khm. Mindjárt becsöngetnek... mennünk kéne... -mondta Patrcik, visszarántva valóságba.
-Igen, lehet... - csendesen mentünk a teremig, próbáltam felvenni vele a szemkontaktust, de kerülte a tekintetem.
-Figyelj, bármiben számíthatsz rám. Bármiben.- mondta hirtelen, én pedig bólintottam egyet.
-Köszönöm. Tényleg.- mondtam mélyen a szemébe nézve.
-Ne köszönd meg ennyiszer... már tiszta zavarban vagyok a sok köszönömtől... - mondta már nevetve.
-Jó, akkor nem köszönöm!- néztem rá mosolyogva.
-Így már jobb.- mondta egy gyönyörű mosoly mellett, és benyitottunk a terembe. Jól sejtettem: már régen becsöngettek... Uppsz.
-Miss Szalay, Mr. Stump, mi a késés oka? - kérdezte szigorúan a matektanárunk.
-Elnézést, én csak...-kezdtem volna a magyarázkodást, de Patrick megelőzött.
-Én tartottam fel őt, tanárnő.- vállalta magára a késésünket. holott nagyon nem az ő hibája volt.
-És ugyan miért?- kérdezte szemöldökét felvonva a tanárnő.
-Mert... bajkeverő vagyok, tudja...- majdnem elnevettem magam, alig tudtam visszatartani. Ha ezt beveszi a tanár...
-Hát, megköszönném Mr. Stump, ha nem lenne rossz hatással Miss Szalayra, és nem romlanának le ön miatt a jegyei!- mondta a tanár.-Most pedig üljenek le gyorsan! Tehát, akkor a gömb térfogatának kiszámítása...
-Hogy találtad ki ezt?- kérdeztem csengő után Patricktől.
-Hát, csak úgy jött- mondta nevetve.
-A lényeg, hogy bevette.-tettem hozzá már én is nevetve.
-Igen!
Visszamentem a padomhoz, és elővettem a telefonom, és a fülhallgatóm.
-Nem jössz te is? -kérdeztem Patricktől.
-Milyen zenét hallgatsz? -Kérdezte, miközben odahúzta a székét a padomhoz.
-Paramore, Skillet All Time Low, Panic! At The Disco... ilyesmiket.- mondtam, és vártam, hogy kiröhög, vagy valami, de nem csinált semmi ilyesmit, csak elmosolyodott.
-Ezeket én is szeretem! Elkérhetem a felét? - mutatott rá a fülhallgatómra, még mindig mosolyogva.
-Persze!- örültem, hogy végre nem egyedül ülök szünetben. Aznap minden szünetben együtt hallgattuk a zenét, vagy beszéltünk róla. De a fejemben még mindig ott motoszkált a kérdés: mi volt ott a társalgóban? Amikor hazamentem, egy darabig nézegettem a netet, de semmi sem kötött le, csak ez a kérdés. Miért foglalkoztat engem ez ennyire? Fogalmam sincs. De akkor beugrott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése